Ma olyan hullámzó hangulatom van. Mondjuk ennek nem is kellene meglepnie, ugyanis rettentő hangulatember meg szeszélyes vagyok, csak... Annyira utálom, hogy ugyanattól van egyszer jó kedvem, másszor meg ... egyszer csak átmegyek morciba, vagy nem is tudom, mibe, milyen állapot is ez, csak vagyok benne, elégedetlenkedek, morgok, bőgni volna kedvem, bőgök is, aztán megint vigyorgok. És annyira utálom ezt! Hogy nem tudok állást foglalni szinte semmiben, mindig két szék között állok - mit állok, ingadozom, mert megállni se tudok rendesen. Nem igaz, hogy nem tudok határozottan kiállni valami mellett, legyen az egy eszme, idea vagy érzelem. Egyszerűen nem tudok dönteni. Vagy legyek optimista, sugárzó, bájos személyiség, vagy legyek akkor mindig egy befordult pesszimista pöcs, de az, ha a kettő - ha folyton kettő, több lehetőség között ingadozok, az nemcsak nekem kellemetlen, hanem megzavarja a körülöttem lévőket is. Egyszer jópofizok, másszor meg csak úgy árasztom a taszító energiát, hogy hagyjanak békén. Miért nem vagyok képes állást foglalni? Jóformán nem is szeretek kinyilatkoztatni semmit, még gondolatban sem, mert nem telik el sok idő, és sorra cáfolom meg saját magam. Idegesítő.
Na meg... eddig is el akartam költözni drága piciny kis elcseszett országomból, ha "nagy leszek", és megtehetem, csak visszafogott az a valami, valamiféle bűntudat, hogy cserben hagyom a helyet, ahol megszülettem. De egy részem akkor is szabadulni akar innen, a másik meg alázatos, és nem tudom, melyik fog felülkerekedni a másikon. Na meg annyi szép hely van, választani se tudnék igazság szerint... Ha őszinte akarok lenni, megfordult a fejemben, hogy inkább éljem le az egész életemet ebben a kis porfészekben - azért szeretem ám! megnyugtat és elrejt, bár a közbiztonság évről évre rosszabb (mondjuk ez szerintem mindenhol így van) -, hogy ne lássak semmi mást, mert akkor a szentimentalista túlérzékeny baromságomtól csak még rosszabbul érezném magam, hogy nem lehetek ott mindenhol, egyszerre. Szeretnék néha valami kozmikus lény lenni, aki minden szépséget be tud fogadni egyazon időben a világból, bár magamat ismerve ezt a csodát, ezt a gyönyörűséget nem tudnám kezelni, felfogni sem, és szerintem összeroppannék. Olyan egy fos személyiségem van, nincs is személyiségem, egy túlérzékeny pöcsszar vagyok, még egy nyamvadt filmet se bírok végignézni, ahol már csak egy picike erőszak van, vagy valakinek valamiféle bántódása esik. (Igaz, ez nem akadályoz meg abban, hogy a karaktereimet képzeletben sorra cseszegessem mindenféle kellemetlenséggel. Ugyan nem írom le, csak fejben játszom el, de akkor is elég köcsög tudok velük lenni. Nem is kéne csodálkoznom, miért nem akarnak közreműködni velem és mesélni magukról. Szégyen, hogy nem ismerem a saját szereplőimet, és azt hiszem ez az én egyik nagy bajom/hibám... )
De ha már lúd, legyen kövér. :P Ha egyszer mennék, bár Írföldet és Japólandet is szeretem, Londonba mennék. *hatalmas vigyor* A Tower Bridge-et már egy ideje csipázom, na meg ott van a vemblíííííí is. És ami nem elhanyagolható, nem lennék internethez kötve, ott már könnyebben tudnám hallgatni az én drága kedvenc nme rádiómat. Igaz, csak szombat-vasárnap óta lopta be magát a szívembe, de majd szétrobbanok, hogy itthon nem tudom hallgatni, mert szar lassú a netem, elértem a havi limitet, és most még másfél hétig tötyögök vele. Nem rossz ez a sebesség, ha egyszerre csak egy oldalt nyitok meg, de az én türelmetlen és mindent azonnal akaró száguldási mániámnak felér egy halálos ítélettel... De én vagyok a gyökér, tudom. :) Egyszerűen csak szar jellemem van, de ez van. Ezt kaptam, ez jutott, ezzé formáltam magam, meg most foghatom a környezetre is. Valahogy majd csak elboldogulok vele. Magammal. :)
* * *
*ez egy jó kis zene, ma fedeztem fel igazán. ami nálam azt jelenti, hogy kemény egy napig agyon hallgatom, aztán meg látni se bírom utána XD
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése