Ma nem fogok írni... vagyis írni próbálni. Megint elszállt a varázs, hogy folytassam, amit elkezdtem...
Ma lefekszem, feladom az elveimet, és téged foglak bámulni. Mert megtehetem, mert nem szakad rám az ég, ha csinálom. Mert ez jó nekem. Fájdalmas, de jó. Nézni foglak és minden erőmmel azon leszek, hogy az arcod összes kis szegletét bevéssem az elmémbe, arra az esetre, ha mégis leszakadna az ég, és nekem bűnhődnöm kéne valahol. Ha már nem nézhetnélek... Mert ilyen szánalmas vagyok én.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése