Most már kezdek megnyugodni, de úgy fél órával ezelőtt nagyon be voltam pöccenve. Az egész azzal kezdődött, hogy az Ósanból ballagtam szépen a buszmegálló felé, amikor hirtelen rám tört a fotózhatnék. Jobb gépem nem lévén előkaptam a 3 megapixeles kamerával felszerelt virágos telefonomat, és fényképeztem, ami előttem volt és abban a pillanatban éppen lencsevégre akartam kapni. Semmi extra, csak fák, naplemente, hirdetőtábla, megint fák. Éppen egy kettős zebra közepén álltam - azon a kis hídon, vagy min -, amikor szembejött velem egy colos vörös a jobb oldalán egy lánnyal. (Nincs bennem semmi előítélet, szeretem ezt a hajszínt. Egyszer én is befestettem a hajam aranynarancsra.^^)
Valahogy éreztem én, hogy várni kéne kicsit, amíg mögém kerülnek, de tojtam rá, hogy ki van ott, megint kattant a capture gomb. És mikor a pár elhaladt mellettem, a srác egyszer csak megszólalt, hogy "Engem nem akarsz lefotózni?"
Anyu szerint túlreagálom a dolgokat, de mégis nagyon rosszul érintett. Úgy éreztem magam, mint akit pofon vágtak, mint akit jogtalanul kiközösítettek. Dühös voltam, amiért az az ember beszólt nekem. Miért tette? Nem ártottam neki semmit. Mi késztet egyes embereket arra, hogy ilyesmit tegyenek a másikkal? Mi a jó benne?
Csak azért, mert fényképeztem egy rohadt telefonnal. Ha vennék magamnak egy 12 megapixeles piros digitális fényképezőgépet, és azzal csinálnám ezt a rémtettet, akkor mi lenne? Megköveznének, vagy mi?
Rohadtul elegem van abból, hogy akármit csinálok, másoknak szálka vagyok a szemében. Elég csak éppen arra mennem, levegőt vennem, és azért mindig akad valaki, akinek nem tetszek valamiért. Az a baj, hogy létezek?
Mondják nekem, hogy nem beszólás volt. Akkor mi? Sokszor megkaptam már másoktól csak úgy, tudom milyen hangsúlya van, amikor lenézik az embert, és kurvára rosszul tud érinteni. Van, hogy megpróbálok visszaszólni, de sosem tudok olyan menő szöveget nyomatni, mint amiket apu tanácsol, és ha nagyritkán visszamondok valami durvának szánt dolgot, akkor is rosszul érzem magam tőle. Utálom az erőszak összes formáját, és azt hiszem a szóbeli a legrosszabb. Egyszer egy esszében ezt írtam:
„Ha megütnek az fáj. Változó időtartamig meglátszik a nyoma, az ember megbélyegeződik általa. De idővel a sebek elhalványulnak, mígnem szinte nyom nélkül eltűnnek. De egyetlen orvos, sebész, vagy akár maga a pszichológus sem képes megmondani, hogy a bensőt ért sebek képesek-e valaha is teljesen elhomályosulni. Ezek a »lenyomatok« pedig változásokat hajtanak végre az egyénben – kihatnak a személyiségre, meghatározzák a kortársakhoz való hozzáállást, az ember önbecsülése, magabiztossága és önbizalma inoghat meg.”
Igen, ezt kivételesen én fogalmaztam, és nem a Wikiről másoltam ki. Mondhatni nagy szakértője vagyok a témának, az eddigi 26 nap híján húsz évem alatt nem egyszer vágtak a fejemhez számomra kellemetlen szavakat.
Nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok, nem én válogattam ki a génjeimet. Ha tehetném, megtenném.
Talán az a gyerek nem gúnyolódásnak szánta, de nekem akkor is annak tűnt, és igenis rosszul esett, mert kinéztek.
Anyu szerint a különcökre mindig furcsán néznek. Nem értem, hogy mi a furcsa abban, ha valaki fényképezik, ha verset, prózát, akármit ír, ha fest, rajzol. Ha csak létezik. Általánosban szektásnak tituláltak, mert a barátnőmmel, L-lel írtunk egy-egy füzetet - csillagászos, földrajzos és egyéb érdekes dolgokat másoltunk bele könyvekből kézzel. Akkor amit most csinálok, a blogírás is különcségnek mondható? Ezek szerint nem vagyok normális, mert ilyeneket csinálok?
Csak azt mondja meg nekem valaki, hogy miért gondolják, hogy amit ők csinálnak, az normális. Semmiféle könyvet nem ismerek, ahol le lenne írva, hogy mi a normális és mi nem.
Ha túlreagálom is a helyzetet, úgy gondolom, jogosan lehetek megbántott, megsértődött, bosszúvágyas, szomorú, amiért minden ok nélkül elrontották a napomat. Mert éppen egy jó írás közepén voltam, csak a bevásárlás miatt abba kellett hagynom, de most még nem jött vissza a kedvem, hogy folytassam. Nem is tudnám, mert elszállt az a hangulat, ami miatt elkezdtem. Pedig olyan jó napom volt...!
Zene sebnyalogatáshoz:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése