szerda, január 18, 2012

Rekord

Folyamatosan döntögetem a magam kis rekordjait - ez már a 18. bejegyzés egy hónapon belül. Azelőtt a rekord eddig 2011 októberében volt az akkori 15 bejegyzéssel. Igaz, nem minden bejegyzésem üti meg a magamnak felállított mércét, és már sokszor megfordult a fejemben, hogy feladom a 366 napos kihívásomat, de a büszkeségem túlságosan megsínylené. Néha már nem tudom eldönteni, hogy ezt most miért csinálom, kötelességből, eredetiségből és ötletességből, vakmerőségből, vagy eszeveszett bizonyítási vágyból. Csak eszembe jutott, milyen jó lenne, ha 366 bejegyzés lenne ebben a különleges évben, végig se gondoltam, és már azt se tudom, mit akarok ezzel, az indokaim is összemosódnak. De csinálom. Tulajdonképpen nem tisztáztam magam előtt azt sem, hogy most összességében legyen meg a 366, vagy naponta egy-egy. Hogy legyenek meghatározott szabályok, mi számít "rendes bejegyzés"-nek, és mi nem. Eddig naponta hoztam friss bejegyzést, de még nem tudok mit mondani, talán majd ha félévnyi tapasztalat után leszek.Egy biztos, jó próba ez magamnak is, mert a rendszeresen csinálandó dolgokat mindig megunom, na meg el is felejtem. A napi Béres cseppekre is ráuntam kábé egy hét után, nem is szedem azóta. (Pedig még az első üveg sem fogyott el...)

Folyamatosan dolgozik az agyam, mit lehetne posztolni, mi lenne értelmes, és gyakran jutok oda, hogy elkezdek írni, sort sor követ, és egyszer csak azt veszem észre magamon, hogy fogalmam sincs, mit akartam ezzel, hova akartam kilyukadni, mi volt az értelme, a célja?

Ahogy most is, pedig csak egy pillanatra pillantottam oda a tv2-re, ahol egy Houdini film megy éppen. Catherine Zeta-Jones játszik benne, őt pedig szeretem, érdekes is, de szívesebben olvasnék. Most  végre eljutottam oda, hogy saját könyvet olvassak. Leülök a fotelbe, a mellettem lévő ágyra rakom a lábam, és belefeledkezem a történetbe. Mágia, varázslat, farkas. Nem szeretem a vérfarkasokat, ezért picit viszolyogtam a könyvtől, de nem csalódtam. Igaz, nem is mondanám igazi vérfarkasnak, hiszen egy varázsló férfiről szól, aki alakot tud váltani, és küzd a Sorsa ellen. Mindig küzdenek az elején, de az elmaradhatatlan szerelem is mindig beteljesül a végére. (Nem is tudom, hogy kellene-e nekem most egy ilyen tuti happy endet olvasni, miközben az én szerelmi életem... Irigy vagyok.)

Bár Nora könyvei egy idő után kiszámíthatóvá válhatnak, mondván, van egy nő és egy férfi, találkoznak, kóstolgatják egymást, van egy probléma, ami megoldódik, a vége pedig mindig happy end. Folyton úgy ülök neki egy-egy könyvének, hogy tudom a fő vázat, de mégis magával ragad minden egyes regénye. Mert bár a saját vázát megtartja, de akkor is tud újat nyújtani. A történetei magával ragadóak, élethűek. Mindig csodálom, hogy ilyen erős minden megalkotott világa, a szereplői kiforrottak, a háttértörténet, minden klappol. Mivel nem akartam egysíkú lenni, próbáltam többféle szerzőtől olvasni, de nekem akkor is Nora Roberts a kedvencem, az ő írásait olvasom legszívesebben. Bár hónapok telnek el úgy, hogy csak a polcon csodálom a meglévő könyveimet tőle, és csak ábrándozom róla, milyen szuper lenne egymás után végig olvasni a saját példányaimat, aztán nyugtázom magamban, hogy nincs rá időm meg kedvem sem, de amikor oda jutok, hogy leülhetek, akkor viszont minden egyes alkalommal meglepődöm azon, hogy ugyanolyan izgatott várakozással és örömmel olvasom a könyveit. Számomra ő a legjobb, és hihetetlen, milyen régen tudtam belefeledkezi, elmerülni a meséiben. Hiányzott, de nagyon. Főleg az ír dolgok. Talán nincs is olyan könyve, amiben ne lenne valami ír. Imádom.
És olyan mérges is vagyok, mert olvasni szeretnék, de ez a film is érdekel most. Nem szeretem, mikor hatvanféle dolgot csinálnék egyszerre. Többnyire nem tudok választani, ezért inkább egyiket sem csinálom, hanem valami teljesen mást. Most viszont... Na jó, az írást és az olvasást legyőzte a film... Habár... Miután végeztem ezzel a bejegyzéssel, felveszem megszokott pozíciómat a fotelemben, kezemben az olvasott könyvvel, és a végtelenül unalmas és hosszú reklámok alatt még olvasni is tudok egy picit.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése