Ügyetlen, kelekótya karakter cseppnyi naivitással, folyton elront valamit, kudarcot vall, nem tartja be az újévi fogadalmait, ám mi mégis szeretjük, hiszen olyan cuki és annyira kedvelhető perszóna, hogy mind a szívünkbe zárjuk és drukkolunk neki: ő Bridget Jones, akinek fél Anglia látta a harisnyás hátsó dombvidékét, mégis a sok bakizása ellenére az övé az új meló, menő riporter, és még az álompasit is megkapja... Szép történet, nem?
Gyakran hisszük, hogy ami a filmvásznon megtörténik, az a való életben nem valószínű, pedig igenis megeshet, hogy minden bénázásunk és rossz döntésünk ellenére nyerünk. Így volt ez velem is, az utóbbi időben mondhatni egész szerencsés voltam, gyakorlatilag a második hetemet kezdtem a mai nappal a voltaképpen első munkahelyemen, de ne haladjunk ennyire előre...
Bár nem vallottam be, hogy lefeküdtem volna a főnökömmel, és ezért kell az új meló – lévén, hogy főnököm se volt eddig igazán, no meg nem is kerültem ilyen helyzetbe még –, bakiztam én is eleget életem első állásinterjúján. A kérdések elgondolkodtatóak és – őszintén szólva – kicsit sokkolóak voltak, értsd, olykor csak száj tátva bámultam és próbáltam egy választ kimakogni, de élveztem rájuk válaszolni, mert tetszett, amilyen jellegű volt.
Nem tudom, miért vettek fel, hogy szimpatikus voltam valami rejtélyes és érthetetlen oknál fogva, vagy csak ennyire látszik, hogy egy balek vagyok, és gondolták, úgyis elrontok majd mindent, és lesz okuk kirúgni, addig meg jó leszek, hiszen a próbaidőm pont tavaszi ünnepekre esik, munkaerő meg mindig jól jön, bármilyen balga is az ember dolgozó lánya és fia.
Szóval így állunk: van melóm, amit szeretek is, de nem is, viszont legalább tudom fizetni a számláimat – legalábbis úgy néz ki, no meg ha nem rúgnak ki közben –, talán rendeződik az életem is. Béna voltam, mégis enyém lett az állás, szóval ha tovább haladunk Bridget Jones sztorijával, most majd az álompasi jön ezután? Hmm.
* ** *
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése