Megtörtént az első elmaradozás – ezt a bejegyzést utólag írom szombat (február 6-a) helyett, és kicsit el is ment a kedvem a mindennapos posztolástól. Egyszerűen nincs rá időm, hogy írjak, mert fáradt is vagyok, és nem is érzem magamban a megfelelő kreativitást, hogy minőségi és változatos posztokat töltsek fel az éterbe.
Kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó ötlet volt-e megint túlvállalnom magam, hiszen a minőség fontosabb, mint a mennyiség; vagyis hiába akarok minden nap írni a blogra egy hóbort miatt, hogyha nincsen se időm, se ötletem.
Másrészt az utóbbi napokban eléggé lehangolt voltam, és ez meg is látszott a bejegyzéseimen, azt pedig nem akarom, hogy egy depis naplóbloggá váljon az oldal, mert úgy vélem, mindennek megvan a maga helye – ezzel persze nem azt akarom sugallani, hogy a naplóblogok rosszak, csak ha én naplóba illő bejegyzéseket írok meg, azok aztán tényleg olyanok lennének, amiket nem akarok ezen a blogon közölni, mert enyhén szólva nyomasztó, ha őszintén leírom az érzéseimet, így jobban szeretem elkülöníteni, hogy mi "publikus" és mi nem.
Eléggé lassan sikerül evickélnem az új munkahelyemen, mert rengeteg új dolgot kell megtanulnom, és bár gyakorlatban könnyen bele szoktam jönni a dolgokba, most mégis túl sok az új info, és mindig megfeledkezem valamiről. Tömören, inkább több kudarcélményem volt, mint sikerem, és nem vagyok valami boldog, hogy amikor nehéz szívvel kell bemennem és teljesítenem, hogy aztán a nagy nyomás miatt többet hibázzak. Igyekszem, de attól még ugyanolyan ügyetlen és szétszórt fogok maradni, bármennyi is bennem a szándék.
Az írásra sincs nagyon időm, hogy csak úgy leüljek egy új novellát írni, vagy folytatni a régieket, és ez is nagyon hiányzik, különösen, amikor ötletem és ihletem van, de időm sajna nincs. Viszont talán jobban be tudom osztani az időm idővel, mondjuk a minap a buszon akartam hirtelenjében írni picikét, hogy kihasználjam az időm, és ne csak bambuljak húsz perceken át az ablakon kifele, de mindig tartok attól, hogy valaki meglátja, mit írok, és azért mégse olvasson nekem bele...
Szóval, tömören ennyi. Pár hete nagyon lelkes voltam és elszánt, mostanra viszont eléggé elillant. Mindenesetre próbálok nem görcsölni, mert akkor csak rosszabbul fogom tenni a dolgom, aztán remélhetőleg minden a helyére kerül és megoldódik magától, ha pedig nem, aggodalmaskodással se fogok elérni semmit.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése