hétfő, február 22, 2016

Éjjel

A kései órákban a buszra trappolni nem éppen stresszmentes, viszont meg kell hagyni, a világ –  és különösen a város – máshogy néz ki, miután az óramutató egy bizonyos időpontot elhagyott.
Sokkal nyugisabb a környezet, sokkalta lágyabb a sok sárga lámpának köszönhetően, mégis annyi ember van, csak úgy nyüzsögnek kedvesen, és tényleg: az élet este kilenc-tíz után kezdődik.
Nincs az a zsúfolt forgalom, azt mondanám, éppen elég ember van az utcán, akkor is, ha azok csak hazavágyó, munkából fásultan érkező emberek, akik a buszra várnak.

Ma olyan világos volt még a világítatlan autóúton is, mert ragyogott a telihold, és olyan érdekes volt, annyira megkapó és egyedi szaka a napnak, hogy rájöttem, bármilyen félős is az éjszaka, és bármilyen stresszes is a buszra sétálni kései órákban, a természet akkor is szép, sőt: nézni, észrevenni, gyönyörködni benne érdemes, mindazonáltal: kell!



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése