Igazán necces négy nap lazulás és pihi után visszatrappolni a munkába, különösen akkor, ha az ember lánya túlesett egy eléggé balfékül elvégzett foghúzáson. Igaz, ma éppen elég rövid volt a műszak, de nem tudtam, hogy a fejfájásra vegyek be gyógyszert, vagy a sajgó foghelyemre...
Ami azt illeti, az egyik újhavi-tavaszi fogadalmam az lett volna, hogy márciusban nem maradok el úgy, mint februárban, de nem egészen sikerülget eddig.
Végezetül pedig: ha adhatok egy tanácsot, vigyázzatok a fogaitokra, kedveskék, mert a foghúzás nem egy álom, különösen akkor, ha nincs szuper regeneráló képessége az embernek, na meg ha a fogorvos egy dumagép, aki mindent elbeszél és mindenkit kioktat, de a munkáját normálisan végezni nem tudja, így nekem kell otthon kioperálni a benn maradt fogszilánkokat az amúgy is jól megvésegesett ínyemből.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése