Valahogy mindig számok körül forog az életünk: iskolás korban a jegyeink töltenek be meghatározó szerepet, míg felnőttkorban a bérezésünkben vannak jelen: minél több, minél magasabb az érték, annál jobb.
Nos, ma megkaptam az első normális fizetésem, mint felnőtt, dolgozó női lény – LOL! –, és bár nem ütötte meg a kívánt célt, azért mégis több volt, mint rettegtem, hogy lesz, ezért kellemesen csalódtam, és remélem, hogy ennél már csakis jobb lesz.
Kicsit fintorgok, hogy csak ekörül zajlik az élet, és másból szinte nem is áll, csak a munka, munka, munka, meg a juttatás, amit kapok, viszont amit meg szeretnék, arra aligha marad időm, mert jóformán csak enni akarok és aludni, de még mindig jobb, mint dologtalanul sínylődni itthon, csak arra kell rájönnöm, hogy találjak időt az írásra is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése