Igen, tavasz van. Az időjárás és a csillagászat szerint még nem, de kérem szépen, március az már tavasz, akkor is, ha pár éve március 15-én szakadt a hó, és csúszikált a buszom hazafelé.
Nehéz hozzászoknom, hogy máris a harmadik hónapba léptünk, és ez a hatvanegyedik napja az évnek – annyira szalad az idő és olyan rohamosan változnak a dolgok, hogy éppen elég lépést tartanom, bár aligha sikerül.
Nem tudom, mit hoz ez a hónap, de örömmel állok elébe, blogolás tekintetében pedig szeretnék nem annyira elmaradni, mint februárban tettem... Ó, Február! A kedvenc hónapomnak vége, és megint úgy érzem, jobban mondva minden évben ugyanaz a szitu: eltelt a rövid hónap, és cseppet se használtam ki.
Néha megrémiszt mennyire rohannak a percek, én pedig azon kapom magam, hogy alig csináltam valamit. Nem szeretném, ha elmúlnék én is az évekkel anélkül, hogy bármit is elértem volna – éppen eleget csücsültem a popsimon a csodára várva, most már tenni akarok, most már le akarok tenni valamit az asztalra, most már ideje lenne megírni valami regényfélét is, nem csak vesztegelni az időt, és ellézengeni az évet.
Szóval, kedves Március, örülök néked, várom a langy tavaszi szellőidet és a trillázó madarak énekét, és bár igyekszem magabiztosan venni az akadályokat, amikkel majd szembe kell néznem az új hónapban, azért kérlek, legyél szelíd és ne bánts, hiszen a kedvenc időszakomhoz érkeztünk végre, jön most már a Tavasz!
Amíg pedig újra kisüt a nap...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése