Van az a momentum, amikor ráébredsz, hogy már nem bírsz tovább faarccal lenyelni mindent, hiába muszáj, sőt kell. Az a pillanat ez, amikor egyszerűen kicsúszik a lábad alól minden, nem gondolkodsz józanul, és nem tűrsz, azt mondod: Elég volt!
Nos, ma én így jártam. A fél szombatomat!!!!!! napomat egy olyan munkahelyen töltöttem, amit a szívem legmélyén ki nem állhatok – azt nem mondanám, hogy gyűlölöm, mert vannak jobb napok, de hamisan se szeretném feltüntetni, hogy én igenis nagyon szeretem, meg elvagyok, mikor jobbára már csak megszoktam inkább, és valahogy elszenvedem, mert örülhetek, hogy van végre munkám.
A tizedik munkaórához közeledve, már igazán elszállt az összes türelmem és lelkesedésem, hogy én igenis csakazértis vidám leszek és barátságos, mikor már az x-edik baromállat jön oda hozzám, akkor nem tehetek róla, csak elgurul a gyógyszerem nekem is, és teszek rá magasról, mit hall engem fúrni vágyó munkatárs vagy kis-, közepes- és nagyfőnök, elpattan a cérna, és kikelek magamból.
Nem vagyok rá büszke, mert sokkal többet képzelek magamról, és nem akarom hagyni, hogy kis piszkok, akik a szellemi és lelki érettség nulladik foka alatt rekedtek meg valahol a taplóság és a bunkóság között, kibillentsenek az egyensúlyomból és kihozzák belőlem a rosszat, de ha egyszer betelik az a pohár, akkor már csak az történik, hogy kicsordul, s onnantól kezdve addig terjed a víz, míg lucskosan el nem áraszt mindent; az árvizekből pedig aligha sült ki bármi jó, akármelyik példáját is vesszük elő megtekintetésre.
Örülök, hogy a mai napon is túlestem – nem hittem volna, hogy tényleg átvészelem élve –, és egy dolgot biztos tanultam: hogy soha többé senkivel nem fogok műszakot cserélni, csak azért, mert nekem olyan nagy szívem van, hogy segíteni vágyok mindenkin, azaz könnyen bele palizni, aztán énnekem jusson a szar időszak, mikor a legtöbb gáz van állandóan, míg akivel cseréltem, vígan mulatozik egy fostos rendezvényen, amit nem tehetett volna meg anélkül, ha a naív és esetlen új csaj, azaz én, nem egyezik bele a cserébe.
Szóval üdvözöllek új-én, aki ezentúl nem fél nemet mondani, s ami főbb: nem érzi, hogy magyarázkodnia kéne, ha egyszer nemet mond, hiszen a nem az nem, egyszerű, kifejező és tiszta, és nincs semmi kötelesség bármiféle magyarázatot is adnunk hozzá.
Másrészt nem lehetek örökös Teréz anya, nem akarhatok mindig mindenkinek a kedvében járni, és nem is fognak csak azért szeretni, ha erre törekszem, egyszerűen ki fognak használni, na meg kiröhögni, én meg inkább legyek "rossz és gonosz", akkor se fogok szétszakadni mások jólétéért – ha pedig valóban ezért lennék rossz és gonosz ember, akkor állok elébe!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése