Nehéz dolog motiváltnak maradni a világban, amikor mindegy, mit csinálsz, az valakinek sose tetszik, és valamiért folyton beléd kötnek – most tudom, hogy erről szól az élet; ócsárolnak, ha hibázol, ha meg jól csinálod, akkor nem éri szó a ház elejét. Az persze természetes, hiszen az a norma – a szép, a hibátlan és a jó.
Nem hazudok, pokolian érzem magam ez után a hét után, bezsebeltem pár adag munkahelyi kudarcot, mintha átok ülne rajtam, sorra követem el ugyanazokat a baklövéseket, aztán szépen a nyakamba varrtak olyasmit is, amit nem is követtem el. Most meg itt szorongok magamban, és úgy töltöm az ünnepeket és a szabad napjaimat, hogy azon morfondírozok, ki lehet-e ebből is lábalni még, vagy már úgyis fekete bárány lettem, és így is, úgy is ki fognak kezdeni, szóval inkább számoljak le...?
Napjainkban szinte lehetetlen állást találni, ha meg valami csoda folytán felvesznek, akkor meg még nehezebb meg is tartani. A régi rossz döntések a sorozatos gyengeségeim máig üldöznek, úgy látszik vannak dolgok, amik – bárhogyan is erőlködöm – sosem fognak változni, azaz sosem leszek kevésbé ügyetlen és mindig félre fognak érteni. Hallelujah...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése