Ahogy telnek a napok, egyre jobban háttérbe szorul a blogolás, és egyre inkább ráébredek arra, mennyire nehéz minden nap bejegyzést írni valamiről – egyszerűen nem tudom, miről írjak, hiszen ismételni sem akarom magam, sem pedig azt, hogy csak idepiszmogjak valamit, hogy ki legyen pipálva a nap – mert igen, legtöbbször csak az a cél, hogy meglegyen a napi poszt, és igazán terhes folyton törni az agyam, mit is körmöljek ide virtuálisan, na meg ha elmaradozom és be kell pótolni 5-6 napot...
Általában akkor jön rám az írhatnék, amikor pont hogy nincs módom írni, viszont ha akad is ötletem, mit is posztolhatnék, rendre oda lyukadok ki, hogy na igen, erről vagy hasonlóról volt már szó, néha nem is egyszer.
Az volt a tervezetlen terv, hogy változatosan próbálom megcsinálni a bejegyzéseket, és közben reméltem, hogy újabb rovatokat is indíthatok, illetve kialakítok majd valamiféle rendszert, na meg arra is gondoltam, hogy majd javulok írás és blogolás szempontjából is, hiszen a mindennapos írással egyrészt gyakorlottabb leszek, na meg javul a részidőm, és nem órákba fog telni egy-egy poszt megírása.
Nos, van, amikor tíz-tizenöt perc bejegyeznem valamit, máskor fél napokig töröm az agyam, miről is diskuráljak, és legtöbbször halvány lila fogalmam nincs, miről kezdjek el pötyögni. Feladni azonban nem igazán szeretném, bár kínlódni se akarok, aztán eddig mindig sikerült behozni magam, és a kislámpa is fel szokott kattanni a fejemben, és született pár újdonság is belőle, vagy ha nem is voltak eget rengető posztok, mégis örültem, hogy sikerült összehoznom, amit.
Kezdem belátni, hogy néha egyszerűen nem veszem figyelembe, mire vagyok képes, illetve hogy mi kivitelezhető és mi nem, minek van értelme, és mit kellene inkább elkerülni – a mindennapos posztolással nem is biztos, hogy előnyre teszek szert, mert inkább több a hátránya, mint a haszna, azt pedig pláne nem akarom, hogy elmenjen a kedvem, mint minden kötelezettségtől úgy általában.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése