A határidőnapló

Tudni kell rólam, hogy rettenesen bolondulok a határidőnaplókért, mindenféle jegyzetfüzetekért, és úgy általánosságban élek-halok a szép tollakért. Idén azonban úgy döntöttem, nem fizetek újabb csecsebecséért, hanem...

Édesanyám 2012-ben vett egy gyönyörűszép határidőnaplót, amit végül nem használt, így majd' négy évig a  fiókban csücsült, mígnem odaadta nekem, hogy kezdjek vele, amit akarok. Nos, én rettenetesen utálok kidobni dolgokat, az ezeréves sulis füzeteimet is újrahasznosítom, amíg csak van benne üres lap, ezért úgy döntöttem, most ez az ósdi határidőnapló lesz az én mindenes noteszem, és lényegében az egész évi kalendáriumom.

Már írtam bele jegyzeteket, köztük afféle kívánságlistákat is, egyet arról, milyen filmeket muszáj megnéznem ez évben a moziban (Captain America: Civil War, Deadpool, Suicide Squad), egyet pedig arról, hogy miket kellene idén beszereznem – ez utóbbi inkább egy bevásárló lista jellegű felsorolás, mert hajlamos vagyok elfelejteni dolgokat, így ami kellene, az rendszerint lemarad... (Ejnye!)

Ami leginkább megfogott ebben a határidőnaplóban, az a bőr külső borító, amit le lehet szedni, szóval lényegében akár örök élet plusz három napra is szól, ha találok bele passzoló naptárat, mindazonáltal sosem szeretem kétszer ugyanazt használni – fülhallgatóból is igyekeztem mindig más színűt választani, és lehetőleg olyat, amilyen még nem volt előtte –, ezért nem biztos, hogy jövőre is marad ez a kis szépség, mert szeretek megújulni és új dolgokat kipróbálni.

Ámde nem akarok ennyire előre ugorni, hiszen – bár már januárnak lassan vége – még csak most kezdődött az év, máris rengeteg újdonság történik az életemben, kicsit készen is vagyok már rá, de félek is, mindazonáltal minél több dolgot tudok feljegyezni az egyelőre még név nélküli kis társamba – igen, az a fajta ember vagyok, akinek muszáj elneveznie mindent –, annál boldogabb leszek év végén. 

Gondolkodtam rajta, hogy mire lenne legideálisabb használnom, hiszen sima személyes napló is lehetett volna, de mindig is szerettem különcködni, na meg aztán úgysem tudtam volna mire használni, hiszen általában telefonba írok mindent, ritkábban jegyzetelek kézzel, ámbár mégis jó érzés, hogy van nálam némi papír és toll – ha úgy tartja kedvem, felskiccelhetek akármit, egy notesz pedig bármikor jól jöhet, ha pedig ízléses a kinézete is, az csak egy újabb plusz.