Phew – most őszintén, ezt a hangot vagy micsodát milyen formában írjuk magyarul, mert komolyan nem tudom... –, a vasárnapi után hát ez gyors volt... Megint újítottam, bár igazság szerint csak ide-oda csapongok, mindjárt ki is fejtem, miért.
Annak idején nagyon szerettem volna bejegyzést írni azokról a filmekről és könyvekről, amik a szemem elé/kezembe kerültek, viszont nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy én vagyok a legutolsó kritikus, pocsék közt is pocsék... Mégis szerettem volna közzétenni a nem kért véleményem és leírni azokat a gondolatokat, amiket kiváltottak bennem ezek a művek, ezért annak idején elkezdtem egy-egy úgymond rovatot:
Olvasókuckó címmel a könyveket illetően, míg a mozis élménybeszámolóimat a Minden napra egy film címke alatt löktem az éterbe. Igazság szerint nem vagyok a legszuperebb rendszerezési és szervezési készséggel megáldott ember, mindig összecseszerintem az összes kis magamnak felállított szabályt, és most éppen úgy hozta kedvem, hogy sarkosítok, vagyis most van egy művész-, egy mozi- és egy olvasósarok tagem, mert hát ugye milyen szuper az összhang.
Amikor valami „újat” gondolkodom bevezetni a blogon, mindig igyekszem eredeti, egyéni formában megvalósítani, akkor is, ha nem éppen egy vadiúj, totál első ötletről van szó. Úgy gondolom, mindegy milyen hangzatos címmel, címkével rukkolok elő, ha idegesíteni akarnám magam, és legugliznám, számos találat kerülhetne az utamba. Nem gondolom, hogy most ez a sarkos trió tagem olyan hú, de szuper különc dolog, és magamat ismerve két perccel később majd másképpen akarom csinálni a dolgokat – őszintén szólva ezt utálom magamban, hogy nem tudok egy totálisan passzoló mintával előállni, se pedig megmaradni a sablonok mellett, mert mindig eszembe jut valami „jobb”,
Lássuk be, nem igazán vagyok az átláthatóság és a precizitás mintapéldája, mert állandóan csapongok, nem tudok dönteni, és általában mindig fáziskésésben sínylődök. Szeretnék egy egységes, jól átlátható, mégis egyéni formát létrehozni, de fogalmam sincs, addig hány meg hány változtatáson esik át a blog, vagy hogy meddig fog tartani, mire a fejemben megvillan az a bizonyos villanykörte, mindenesetre élvezettel foglalatoskodom most az oldallal, és a sok kavarc meg hebehurgyaság ellenére remélem az idetévedők valamelyike örömét leli, miközben a bomlott soraim között időzik. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése