Rengetszer előfordul velem, hogy a legváratlanabb pillanatokban csap meg az ihlet, legyen az egyéb ötlet regényre, novellára, fanficre, vagy egy posztra. Az esetek többségében általában éppen nem áll módomban írni, és van, hogy jegyzetet sem készítek – vagy szintén nem tudok, vagy nincs kedvem, ha éppen álmatlanul forgok az ágyban, a telefon és lámpa fénye meg kiégeti a szemem, ami folytán képtelenség pusztán jegyzetelni is –, mire pedig oda jutok, hogy írjak, egyszerűen totálisan kimegy a fejemből, miről is akartam regélni. Bosszantó.
Talán csak az én memóriám ennyire selejtes, mindenesetre rettentően idegesíteni szokott, hiszen ragaszkodom az első ötleteimhez, hiszen azok általábban a "legjobbak", így mindig piszkál, hogyha elfelejtem azokat a jó kis ötleteket.
Most is így voltam, ám szerencsére spontán eszembe jutott valami – hogy pont a feledékenységemről is ejthetnék pár szót –, ez pedig ráébresztett arra, hogy bár néha lyukas az agyam, és nem vagyok éppen a leggyorsabb észjárású, de a kreativitásom és a leleményességem rendre kihúz a csávából, és ki tudom használni a váratlan helyzeteket, ha arról van szó. Ennek pedig örülök.
Lehet, hogy alkalmanként nem tudunk éppenséggel írni, és azt csinálni, amir szeretnénk, aztán elveszik az a zseniális ötlet, viszont úgy vélem, bármikor eszünkbe juthat újra, illetve kitalálhatunk újabbakat is, amik – ki tudja – talán jobban is sikerülhetnek, mint amit eredetileg terveztünk. Erről pedig eszembe jut, hogy muszáj valamilyen szinten az élet minden területén rugalmasnak lennünk, hiszen a világ folyamatosan változik, ahogy mi magunk is, nekünk pedig helyt kell álnunk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése