Az agyamnak tapasztalatokért felelős része szerintem vagy alulfejlett, vagy elhalt, esetleg ki sem fejlődött egyáltalán – mindegy, hányszor estem át egy (hivatalos) procedúrán, az ezredik alkalommal is ugyanolyan esetlen módon viselkedem, mint egy ingatag lábakon tipegő totyogós, aki először csöppen bele a Nagyvilágba. Bosszantó.
Kezdjük ott, hogy simán sétáltam az utcán, amikor megbotlottam – hogy a macskakőben vagy a saját lábamban, azt nem tudom, viszont éppen hogy nem estem orra. (De szép látvány is lett volna az!) Enyhe Bella-effektus, kár hogy az én mozgáskoordinációs bénázásomra nem jut egy Edward Cullen – igazán elviseltem volna, hogyha hazafut velem, és nem kell buszjegyváltással cicóznom.
Azután cirka tíz percet kóricáltam, mire sikerült felkerülnöm a tüdőgondozóba – ejj, de utálok szexrabszolgaként érezve becaplatni a dokihoz, hogy negnézze a passzív dohányzás miatt haldokló egy pár tüdőmet –, noha csak hatszor voltam ott életemben, ha nem is vagyok GPS vagy Google Maps, legalább "rémlett", hogy hogyan is néz ki a vidékzet arra. Egy kis kérdezősködés és balfácánkodás után oda is értem a nevezetes helyszínre, aztán némi további gagyiskodásom után készen is voltam a nagy besugárzódással. Remélem, nem mérgeztek meg, mert egy teljesen más kütyü volt ott, mint amikor jópár éve megszentetrem a helyet a jelenlétemmel, és lefotózták a belsőmet. (De mágikus egy dolog ez azért, nem? Tök izgi, esküszöm, ki is tenném a falra, hogy ez vagyok én.)
Eltúlzott humorizálást féleelökve, azt hiszem, a sors meglehetősen kegyes volt hozzám, hogy egy hölgyeményt fogtam ki, és nem üvöltötte le a fejem, amiért a legutolsó percig húztam, hogy rajtam maradhasson a melltartóm, és még akkor sem küldött el a francba, amikor azt mondtam neki, hogy én igenis nem kaptam semmiféle "kartont" a kartonozóban, hiába kéri tőlem.
Most már igyekszem tartósabb helyre pakolni az agyam egyik tekervényébe ezt a mai adag tapasztalat-adagot, és nem elfelejteni, mert az egy dolog, hogy röhejesen ügyetlen vagyok, de legalább ne nehezíteném meg a saját dolgomat azzal, hogy átkozottul pocsék a memóriám is, így tényleg ma született bárányként pislogok nagy szemekkel magam köré...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése