31 nap a jobb blogolásért: Bemutatkozás

Forrás és tippek a kihíváshoz

Napi tennivaló, hogy a bemutatkozónkat frissítsük, ha szükségeltetik, és ez az enyémre különösen ráfér, lévén, hogy csak egy – egyébként rólam elég sokat elmondó – idézet van kinn Orwell Légszomjából. Pont aktuális, nemrég vetettem pillantást egy oldalon a biómra, és pár gondolatot felvetett bennem, amiről szerettem volna egy külön bejegyzést írni. Most végül úgy döntöttem, inkább megteszem itt az erre vonatkozó kihívásban.

Amikor 2011-ben regisztráltam a Napvilágon (verseinket, prózáinkat és egyéb írásainkat, akár recepteket és esszéket oszthatunk meg, visszajelzéseket kaphatunk, és mi is hozzászólhatunk mások munkásságához), így írtam magamról:

Azt be kell valljam, javarészt nehezemre esik bemutatkozót írni, mondani, elrappelni, igazság szerint azt se tudom, mit adhatnék elő, mert írónak nem mondanám magam, se profi fotósnak, mindemellett az írás-fotózás mintha afféle divattá nőtte volna ki magát mára, és ahogy olvasom más emberek bióját, gyakorta találkozom ugyanazzal a (sablonos) szöveggel, én pedig elég különcnek tartom magam, hogy ne álljak be a sorba és ne ismételjem el ugyanazokat a szavakat századszorra.
Amikor csak úgy random megnéztem a profilom, és láttam, miként verseltem magamról, őszintén szólva meglepődtem, hogy ezt írtam, mert nem is emlékeztem rá, illetve irányt mutatott nekem csekély 4 év elteltével: eszembe juttatta, miért is regisztráltam elsősorban, és mi volt az a tűz, ami az írás felé terelt, illetve hogyan is ébredtem rá, hogy én ezt nem csak hogy szeretem csinálni, de csinálnom is kell, mert hangozzon bármilyen nyálasnak is, csinálnom muszáj, mert lételemem.

Valahányszor rosszul éreztem magam, bármilyen problémám adódott, az írás volt az egyetlen, ahol megnyugvásra leltem; mint a legigazabb barát, kisírhattam a bánatom "a vállain", elmondhattam egy mesét, akár olyasmit, ami a való életben is megtörtént velem, és még olyan dolgokat is megcsinálhattam, amiket valójában nem állna módomban, pl. vezethetek egy űrcirkálót, vagy lehetek szinkronúszó, táncos, akár egy hírhedt detektív, esetleg vérszomjas bérgyilkos.

Az írás egy olyan varázslatos lehetőség számomra, ahol kifejezhetem magam, regélhetek a vágyaimról és kipróbálhatok dolgokat, anélkül, hogy ténylegesen bajba kerülnék. Hogy ezt kifejtsem: mindig is szimpatizáltam a gonoszabb karakterekkel, nem tudom igazán megfogalmazni, miért, különösen azok tudnak megfogni, akiknek valami tragikus múltjuk van, akiknek "oka van", hogy olyanok, amilyenek, de az is izgalommal tölt el, hogy akár egy olyan személyiséget is megalkothatok, aki pusztán azért cselekszik rosszat, mert élvezi. Ezzel most nem azt állítom, hogy sorozatgyilkosi hajlamaim vannak, de egy részem mindig is "unalmasnak" találta, hogy a filmekben, könyvekben, legtöbb helyen folyton a jó győz, a gonosz pedig elnyeri méltó jutalmát. Nem állítom, hogy nem szeretem a happy endet, mert eléggé szentimentalista vagyok, ugyanakkor gyakran eljátszogattam a gondolattal, mi lenne, ha a jó ezúttal nem győzne, mi lenne ha a világ nem menekülne meg, hanem áldozatul esne? (És most nem csak arra célzok, de jó lenne letérdelni Loki előtt...)

Eszembe jutott, hogy előveszem ezt a pár sort és kiteszem ide a bemutatkozáshoz, mert személyes számomra, hiszen első ízben fogalmaztam meg, miért is írok, mit akarok csinálni, és ennél őszintébben, ha akarnám, se tudnám elzengeni, egyáltalán mi a fenét akarok itt magammal kezdeni. Ugyanakkor úgy gondolom, némi újítás-kiegészítés is ráférne, és bár a Photoblogom linkje szerepel az oldalsávban, még vannak kételyeim, hogy mennyi mindent osszak meg magamból, ezért egyelőre nem csinálok olyan nagy változtatásokat a blogon, mert még szeretném kreatívan kitalálni, miként tehetném az én About Me-mert teljesen egyedivé.

A profilképre kitérve: mindig is ez a rajz volt, voltaképpen "hozzánőtt az írói énemhez", és bár van pár előnyös fotóm, nem tudom, hogy leváltom-e, mert kicsit fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy csak úgy kitárjam magam mindenestül az online világba, ezért is gondolkodom még, milyen módon és milyen mennyiségben adjam hozzá a bloghoz a többi fiókom. Nevezzenek beszarinak vagy üldözési mániásnak, az internetnek megvannak a maga veszélyei, én pedig nem könnyen veszem rá magam arra, hogy feltöltsek személyes adatokat, különösen egy olyan világban, ahol a munkaadók is könnyűszerrel rákereshetnek egy pályázóra, mielőtt döntenének arról, hogy egyáltalán visszahívják-e interjúra, vagy látatlanban, előre leírják az embert, és ahogy egy smink is lehet túl sok, nem akarom felesleges giccsel terhelni a blogomat, és problémát se akarok belőle a valós életben. Ilyenkor mindig elmerengek azon, egyáltalán jó ötlet-e a gondolataimat a nagyérdemű elé tárni, de mindennek vannak előnyei és hátrányai, úgyhogy talán csakis az a legfontosabb, hogy azt a bizonyos arany középutat megtaláljuk.