31 nap a jobb blogolásért: Visszajelzések

Forrás és tippek a kihíváshoz

Vélemény, kritika, értékelés, bírálat, minősítés, pontozás, reakció, visszacsatolás – nevezzem bárminek, a lényeg ugyanaz: minden alkotását közzétevő leghőbb vágya és legrettegettebb rémálma egyben, az olvasói visszajelzések.

Amikor először megnyomtam a publish gombot 2011-ben, arról álmodtam, hogy majd több százan fognak követni, valósággal csüngeni fognak a szavaimon, lesz pártíz hozzászólóm bejegyzésenként, dicsérni fognak és elájulni tőlem... Közben eltelt négy év, én meg el is hanyagoltam a blogolást, de ami fontosabb, megtanultam egyet s mást, és némely fiatalkori naivitásomon ma már inkább csak mosolygok. 

Talán nem túlzok, ha azt mondom, mindenki vágyik elismerésre, dicséretre, pár jó szóra. Ki könnyen kap, ki nehezebben, s van, aki alig-alig, vagy talán soha. Mindig puffogtam magamban, hogyha nem ismerték el a munkásságom, holott én minden egyéb elvakult önimádat mellett tisztában voltam azzal, hogy igenis valami jót hoztam létre. Éheztem a szép szóra, azonban amikor legutóbb közzétettem egy írásom, amire nagyon büszke voltam, egyetlen kritikát kaptam, ami puszta belekötésekből állt, én pedig belátom, hogy nehezen viselem a negatív hozzászólást, de akkor se tudtam egyetérteni egy olyan véleményezővel, aki az egy darab helyesírási hibámat rója fel, miközben az ő biójában egy normális mondat nincs. (Már bocsánat...)

Egy kedves, szintén író barátom nem egy jó tanáccsal látott már el ismertségünk során, ezek közül az egyik, ami leginkább megmaradt bennem, pont a kritikáról szól:

"Meg kell tanulnod bekategorizálni, hogy a kapott hozzászólás hasznos-e számodra, avagy nem, és aszerint nézni őket." 

Nem azt mondom, hogy ne értékeld az olyat, hogy "Jó volt", "Tetszik", és társai, legyél hálás minden véleménynyilvánításért, de ha valaki csupán elrontott helyesírásra tud kitérni – azaz egy éjjel-nappal kötözködő, álmában is Helyesírási szótárt citáló, mindenkit azonnal kijavítgató agytröszt –, vagy olyasmit mond, ami téged sért, esetleg felidegesít, olvasd el, hallgasd meg, aztán engedd ki a másik füleden/szemeden. Szűrd ki, ami építő jelegű, amiből fejlődni tudsz, a többivel pedig ne foglalkozz. 

Hálás vagyok, amiért egy nálamnál sokkal érettebb, tapasztaltabb, már kiadott író látott el ezzel a tanáccsal, mert így már kevesebb arányban robban el a fejem, ha valaki "leszól", illetve azt is igyekszem szem előtt tartani, hogy nemcsak azt kell nézni, mit mondanak, hanem ki mondja.

Ne értsetek félre, nem áll szándékomban ítélkezni senki fölött, de tudni kell, hogy az internet egy szabad hely, ha megosztasz valamit, az onnantól kezdve sokak számára elérhető, nem vagy védve, hogy csakis kedves emberekkel találkozz, csakis szívélyes fogadtatásban részesülj. Azt nem akarom kielemezni, hogy ki miért találhat örömet abban, hogy mindenbe beleköt, amit csak lát, de ilyen is előfordul, ahogy az is megeshet, hogy valakinek nem tetszik, amit csinálsz, az viszont nem jelenti azt, hogy az teljesen rossz, hiszen ízlés dolga is, hogy kinek mi jön be és mi nem. 

A visszajelzés fontos, de a nap végére csakis az számít, hogy elégedett légy magaddal, ha jó kritikát kapsz, ha rosszat.

* * *

A mai napi feladat keretében szeretném kérni az idetévedőket, nyugodtan mondják el a véleményüket a bloggal, bármivel kapcsolatban! Még akad itt csiszolnivaló a kinézeten, úgy mint a stílusomon, különös tekintettel a korábbi, gyakran hirtelen felindulásból írt bejegyzéseimre – igen, gyakran fogom a fejem és értetlenkedve pirulok önmagamat olvasva –, de örülni fogok, ha  kifejtitek, mit gondoltok.