31 nap a jobb blogolásért: Népszerű bejegyzések

Forrás és tippek a kihíváshoz

A mai napi feladat pont ahhoz a témakörhöz kapcsolódik, amin én is rengeteget agyaltam már: ahogy újabb és újabb bejegyzéseket teszünk közzé, a régebbi tartalom elvész az online világ sűrű erdejében, és bár én is azt szeretném, hogy minden posztom olvassa a nagyérdemű, talán helytelen attítűd, de számomra is vannak "kedvencebb", jobban sikerült írások, amik gyakorta kerülnek háttérbe mégis, pedig igazán szeretném, ha az olvasó elé kerülne. 

A Parajunkee rengeteg hasznos tippet ad, miként küszöbölhetnénk ki ezt a problematikát – régi bejegyzéstémák, gondolatok felemlítése akár egy újabb posztban, más megközelítéssel, a Népszerű bejegyzések widgettel pedig azt is nyomon követhetjük, leginkább mi nyerte el az ide látogatók tetszését. Fontos még, hogy mi magunk is reklámozzuk ezeket a nagyobb figyelmet nyert posztjainkat, akár közösségi oldalakon, akár egy külön oldalon magán a blogon, vagy egy összefoglaló bejegyzésben, illetőleg alkalmazhatjuk a Hasonló bejegyzések widgetet is. 

Nos, ez utóbbi nekem sehogy se akart összejönni, hogy kint legyen a posztok alján – ma béna napom van –, viszont a Népszerű bejegyzéseket kitettem oldalt a sidebarba... Ahogy elnézem az ott kiadott tartalmat, igazán meglepődtem, hogy pont az egyik személyes rinyálásom van első helyen, mert az ilyesféle posztjaim inkább ásnám el, de nagyon megörültem a többinek, mert kiadott nem egy novellát, illetve egy olyan írásom is, amit nagyon szeretek, és mivel a napokban jutott eszembe nekem is, hogy valahogy elő kéne szedni, ide most be is linkelem. Személyesebb hangvételű szösszenet, amit az aktuálisan hallgatott dalok ihlettek, és az egyik nagy kedvencem a saját munkáim közül, szívesen írnék valami hasonlót megint.

Szubjektíven nagyon nagyszerűnek gondolom ezt, mert nosztalgiaként is remek ötletnek tartom, hogy visszanézzek egy-egy korábbi irományomra, hiszen már csak kíváncsiságból is érdekes meglesni, miként fogalmaztam régen, milyen témákat szőttem bele az írásaimba, sőt speciel velem gyakran megesik, hogy csak csodálkozom, hogy egyáltalán olyasmit megírtam, amit, mert gyakran nem is emlékszem rá. Arról nem beszélve, hogy ilyenkor rengeteg emlék, érzelem bukkan elő, és ki tudja, talán egy új zseniális bejegyzés- vagy regényötlet születik belőle, amivel így vagy úgy, mindenképpen gazdagabbak leszünk.