31 nap a jobb blogolásért: Közösségi oldalak

Forrás és tippek a kihíváshoz

A jobb blogolás érdekében ma a közösségi oldalak kerültek reflektorfénybe, és rengeteg tippet sorol fel a kihívást elindító Parajunkee; 

• tegyük rendbe a hírfolyamunkat,
  
• követőinket/barátainkat akár külön listába is tehetjük az eredményesebb átláthatóság végett,
• igyekezzünk reagálni a kapott hozzászólásokra, levelekre, stb.,
  
• kövessük ki azokat, akik nem követnek vissza, és
  
• vessünk egy-két pillantást arra, mit csinál a környezetünk; hogyan használja ki a közösségi oldalak nyújtotta előnyöket, ezáltal vegyünk mi is tippeket a saját munkásságunkhoz. 

A Parajunkee írója említette még azt is, hogy a profilképünket, borítóképeinket is cseréljük valami személyesebbre, erre viszont egyénileg kicsit "szájbarágósnak/feleslegesnek" gondoltam kitérni, mert szerintem minden kép, amit kiteszünk akármelyik közösségi oldalunkra, így vagy úgy személyes. Nekem legalábbis mindig van egy belső indok, hogy miért azt a fotót választom, amit, úgyhogy ezzel a ponttal annyira nem értettem egyet, hogy feltétlenül meg kell említeni/ki kell kötni, viszont ezt csak mellékesen jegyzem meg. 

Végül is, ha kiteszem a kedvenc kocsimat, az nekem személyes, de attól még nem én vagyok ott azon a fotón – hacsak valóban nem vagyok valami szuperintelligens autócsoda, aki online ólálkodik és terjeszti az igét a gépek lázadásáról.

A közösségi oldalakról

Emlékszem, mekkora durranás volt a Facebook, amikor ingyen tudtam használni a telefonomon, minden órán ott lógtam a tanárok örömére, és az online világba pötyögtem a gondolataim. Ahogy az ismerőseim száma gyarapodott, úgy jött a feketeleves gunyoros hozzászólások személyében, míg oda nem értem, hogy a saját oldalamon kb. nem csinálhatok semmit a saját szájízem szerint, mert szinte minden alkalommal megtalál egy – tisztelet a kivételnek – hadibarom, akinek mindig van egy poénos-sértő megjegyzése arra, amit megosztok. Eleinte eltűrtem, közben folyamatosan egyre kevesebbet posztoltam olyan helyeken is, amiket nagyon-nagyon szeretem (lásd Twitter), aztán elkezdtem törölgetni és tiltogatni az emberkéket. 

Manapság viszonylag ritkán posztolok ki valamit ezeken a helyeken, nem tudom, hogy ahogy idősödöm, amiatt is válik egyre "unalmasabbá", de tényleg az a benyomásom, hogy ellaposodott az online közösségi világ, legalábbis a környezetemben, és inkább érzem magam egyedül a tömegben. Hogy ezt kifejtsem: mindenki a világba kürtöli a legmélyebb gondolatát is akár, leginkább Twitteren, de ritkán lehet leállni beszélgetni valakivel, mert a már kialakult online klikkek szinte sosem fogadnak be, ezzel szinte lehetetlennek is érzem, hogy bármiféle kapcsolatokat kialakítsak, bár tény és tapasztalom, hogy minden platform más, így ez is valóságos művészet, hogy mindegyiket a maga nemében a magad előnyére ki is tudd használni. Ami engem illet, ehhez nem hogy kreativitásom nincs jelenleg, de nem is tudom, hogy mennyi időt fordítanak ezekre mások, még ha be is időzítenek egy-egy posztot előre, hiszen nekem egy bejegyzés átlag 1-1,5 óra, van, amikor 2.

Édesanyám gyakorta elejti – mert ő többet is facebookozik nálam –, hogy "alig csinálnak valamit, régen mindig jól elbeszélgettek egymás posztjai alatt, ma pedig tiszta kihalt minden". Még ha rossz embereket is követek, nem a megfelelő csoportba csöppentem, akkor sincs valami sok kedvem közösködni, bár megpróbáltam újraéleszteni a blogom FB oldalát, hiába fogadkozom, hogy napi szinten aktív leszek és megosztok, reklámozok, socialkodok, hiába vannak ötleteim, sokszor egyáltalán nincs is kedvem, pillanatom, vagy éppen elfelejtem megosztani az adott valamit. (Vagy csak egy vérbeli politikus vagyok én is; ígérgetek folyton nagy szavakkal, díszesen, aztán tenni nem teszek semmit, ehehe...)

Egy biztos, ezen a téren van még mit fejlődnöm személyesen, ugyanakkor nem is tudom, valóban jó ötlet egyéb közösségi oldalakat is a profilunkhoz kötni, hiszen a rengeteg előny mellett – jelen esetben tömérdek olvasót, rengeteg barátot szerezhetünk, villámsebesen közölhetünk akármit akár százakkal – nem éppen veszélytelen, és a hirtelen jött hírnév ugyanúgy vezethet kellemetlenségekhez is. (Paranoiás néni megszólalt...) 

Viszont akkor is briliánsnak gondolom ezt a lehetőséget, amit a kommunikáció terén szolgáltat az internet, és kíváncsian várom, mit hoz a jövő, hiszen ki tudja, pár éven belül talán holografikus tartalmakat küldözgetünk egymásnak, és nem olvasni fogjuk egymás agyszüleményeit, hanem miniatűr kivetítve hallgatjuk egymást 3D-ben, mint a Star Warsban.