 |
| Forrás és tippek a kihíváshoz |
A Parajunkee írójához hasonlóan én is "impulsive"-nak mondanám magam, azaz általában mindenbe fejest ugorva cselekszem, előzetes meggondolás nélkül. Az írásban, blogolásban sincs ez másképp számomra, ha jön az ihlet, ha megüt egy gondolat, egy érzés, tituláljam akárminek, leülök és írok, aztán közzéteszem. A tervezés sosem volt az én formám, mert mindig csak jegyzetek maradtak, amiket elszórva írtam fel ilyen-olyan appba, kisfüzetbe, doksiba, viszont ténylegesen ritkán készült el valami, és talán harminc is ott hever parlagon.
Ugyan egy ideje már eldöntöttem, hogy aktivizálom magam a blogon, többnyire csak ötletelések maradtak ezek, alig csináltam valamit, vagy kedvem nem volt, vagy időm, esetleg jöttek a kifogások:
Nem írok, mert nekem rossz a gépem, nem tudok csak úgy leülni és írni, mint régen, hiszen a töltőm olykor rest rendesen működni, aksiról pedig csupán másfél órát megy- Nos, kedves mindenki, tudjátok mennyi másfél óra korlátozás, ismétlem: KORLÁTOZÁS, hogy csak annyim van, nem több? Nekem, egy ilyen spontán, szabadlelkületű, mindent random csináló lénynek, másfél óra alatt kell bejegyzést, novellát, regényt írnom, kijavítanom, posztolnom, elrendezgetni a designt, promotálni magam, barátságokat kialakítani, olvasni azokat a blogokat, akiket szoktam, kommentelni, válaszolni, ó, és ha photoshopolni/rajzolni akarok..., ja de nem lehet, mert máris lemerültem, bocs. Mielőtt mondod, nem megyek szervízbe, mert az egy korrupt hely, inkább félreteszem az egészet majd egy szebb napra, és elegem van a technikából.
* ** *
Nem írok, mert a telefon hülye, a Google Drive is folyton lefagy. Tudod te, kedves embertársam, milyen nehéz is manapság csinálni valamit? Van hatvanféle kütyüm, az egyiken gépelni lehetetlen, mert nem enged, ha hiszed, ha nem, a minap negyed órát szenvedtem, mire kommentelni tudtam, nem is beszélve arról, hogy a Blogger app egy rémálom, és ha html-t akarok szerkeszteni, lehetetlenség, mert se a telefon, se a díszes Apple iPad nem képes komolyabb flash tartalmakat lejátszani, és olyan könnyű dolgokat nem bírok elvégezni, mint például legörgetni a posztom végére, vagy éppen elrendezni normálisan azt a képet a bejegyzésben. Szörnyű, elviselhetetlen, idegesítő, inkább játszok a tableten, mert kábé csak arra való.
* ** *
Nem írok, mert éppenséggel inkább filmet, sorozatot, animét nézni van kedvem, mellesleg a gépem..., ó és a tablet/telefon se...
Szóval érthetitek, a kifogások királynőjeként tartom számon magam, de igazság szerint büszke is vagyok, mert mióta erről a blogos kihívásról tudomást szereztem, illetve én is elkezdtem, erőt vettem magamon és a lustaságomon, ezért most ami ötletem akad, feljegyzem, és sikeresen posztoltam is belőle már párat. Napokat sose határoztam meg, hogy mikor mit posztoljak ki, és jelenleg a kihívást csinálom főként, a többi ötletem kivitelezése el-elmaradozik, de van egy pár bejegyzésem, amiket már napok óta meg akarok csinálni, és mindenképpen meg is fogom tenni az elkövetkező egy hétben.
Azért is szeretem ezt a kihívást, mert egyrészt ha egy-egy napot ki is hagyok, mindig a fejemben van, hogy nem hagyhatom félbe, folytatni kell, másrészt meg azt vettem észre, hogy minél gyakrabban írok, annál több ötletem van jövőbeli posztokhoz, és a piszkozatok listája csak gyarapszik a szerkesztőmben. :D
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy te is elkezdted és újra olvashatom a bejegyzéseidet. :)
Ezzel én is így vagyok! Mostanában kábé mindenre az az első gondolatom, hogy "ebből bejegyzést kell csinálnom", nagyon vicces részben, de örülök is neki. Nekem is gyűlnek az ötletek, csak azt utálom, először min di várok, hogy mikor tehetem már ki végre, aztán elmaradok a bejegyzéssel,pedig egyszer igazán felhagyhatnák a végletességgel :D
VálaszTörlésAmúgy én is örülök, hogy elkezdtem, jó megint blogolni, így legalább mindig írok valamit. :) Csak azt utálom, amikor a technika ördögének bajsza összeakad az enyémmel :P