péntek, február 06, 2015

Nyelvtani bakik: Nemcsak és nem csak

Mióta kikerültem az iskolapadból, szomorúan tapasztalom, mennyire kopik a tudásom, még olyan területen is, amit napi szinten használok. Mindig is büszke voltam arra, hogy jól írtam helyesen, igazság szerint csak akkor kaptam négyest helyesírásból, amikor direkt elrontottam a feladatot, mert nem akartam nyelvtan versenyre menni. (Nem szeretek szerepelni, na.) 
Viszont lassan 4 éve nem ültem nyelvtanórán, egy félév volt az egyetemen, ahol elhangzott egy-egy szó, annak is két éve, és talán a korral is jár, hogy idővel megfeledkezünk dolgokról, elég gyakran kapom magam azon írás közben, hogy fogalmam nincs, hogy kell valamit helyesen írni. A minap azonban lefüleltem magam, hogy egy bejegyzésemben rosszul használtam valamit, és mivel utálom, ha helyesírási hibát vétek, az az ötletem támadt, hogy már csak gyakorlás végett is jó ötlet említést tennem azokról a bakikról, amiket írás közben én magam is ejtek.


Hogyan írjuk helyesen? A nemcsak és a nem csak titka


Azt hiszem, ezt valahogy mindig ráérzés alapján döntöttem el, hogy mikor melyik, na meg hát a fejembe is égett, hogy "a nemcsak a hanemmel egyben van". Mióta azonban egy előadáson felvilágosított az oktató, gyakran rágörcsölök, és folyton összekeverem, pedig a dolog egyszerűbb, mint hinnénk:

nemcsak – egybeírandó a nemcsak ... hanem ... is szerkezetben;

Példa:
Nemcsak én írtam a darabot, hanem a díszletet is én terveztem. 
Nemcsak megágyaztam, hanem meg is pucoltam az ablakokat.


nem csak – különírandó minden más esetben, amikor nem követi a hanem ... is.

Példa:.
Fotózom is, nem csak írok.
A Harry Potter nem csak gyerekeknek szól.




2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó ötlet, már csak azért is, mert hozzád hasonlóan én is egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy egy-egy szónál meg kell állnom és elgondolkodni, sőt néha rákeresni, hogyan is írjuk helyesen. Nem tudom elmondani, hogy ez mekkora tragédiával ér fel a szememben, mert mindig is büszke voltam a helyesírásomra. Az én esetemben valószínűleg közrejátszik a felejtésben, hogy az elmúlt egy-két évben csak elszórtan írtam valamit szórakozásból, azt is többnyire gépelve, minden más iskolai feladat volt, nagy részük japánul...
    A nemcsak/nem csak különbségével pont tisztában voltam, de nagyon sokszor látom helytelenül használva. Remélem, készítesz majd még ilyen szösszeneteket. :)

    (Most pedig megyek olvasni a többi bejegyzésedet, lemaradtam az utóbbi pár napban.)

    VálaszTörlés
  2. Ugyanezt elmondhatom magamról, kivéve, hogy nem tudok japánul, amiért irigykedek nagyon :D Most franciát kezdtem el magamtól tanulni, a japán eszembe se jutott ezúttal, pedig nagyon szeretem azt is, de nem tudom, mennyire futja az autodidaktaság.

    Azt gondoltam, azokra a hibákra fogok kitérni, amiket én is vétek írás közben, szóval ez a rovat elég képlékeny, mert nem tervezek igazán előre, hanem amit írás közben észreveszek magamon, azokat feljegyzem, és ismétlésképp utánajárok, amivel talán jobban megragad nekem is, és többet nem írom (annyira) tévesen. Egyébként engem is nagyon megvisel, és mostanában néha alap dolgok nem jutnak eszembe, illetve pár összetett szónál vagy igekötőnél akadok el, hogy most mi is van, az is igekőtőnek számít, és egybe kell írni, vagy külön, vagy hogy. Valami szörnyű, szinte érzem, ahogy butulok xD

    (Olvass nyugodtan, van, hogy én is lemaradok... Sajnos egy nap csak 24 óra.)


    VálaszTörlés