A következő címkéjű bejegyzések mutatása: művésznév. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: művésznév. Összes bejegyzés megjelenítése

szerda, január 20, 2016

Az online perszóna

Amikor létrehoztam a legelső profiljaim közösségi oldalakon, még nem gondoltam, hogy egyszer csak bonyolulttá válhat az egész. 

Az ember szókimondó, íráskedvelő lánya és fia előszeretettel kiáltja ki virtuálisan a nézeteit, ténykedik voltaképpen illegális vizeken a saját arcát és nevét kibiggyesztve, miközben én azért frászt kapok, ha egy-egy tabunak minősíthető szót leütök a levelezéseimben. Jó, tudom, ha létezik túlzott agyonparanoiálás, hát én azt csinálom, bevallom, ám egy olyan világban, ahol minden webre biggyesztett bötűnk és szépen kiphotoshopolt önarckepünk el van téve és megőrizve titkos emberkék által, és amikor a telefonbeszélgetéseinket is lehallgatják, na és a munkaadó is lekutatja az online fiókjaidat, ildomos odafigyelni, hogy mit is hagyunk hátra az öröklétre plusz három napra.


Igazság szerint mindig frászt kapok a gondolattól, hogy valahogy az egyik profilomat megtalálja valaki/valakik, akiket nem akarok, hogy megleljenek, aztán ha egyikhez odakerül, akkor már szép lassan behálóz, és feltérképezi az összes online személyiségem. Mert több van.
Kezdetben voltam Piper, aki úgy döntött, hogy író akarna lenni. – A saját nevem soha nem is akartam az írásaimhoz kötni, mert sokáig nem is szerettem, na meg aztán nem akartam, hogy tudják az ismerőseim, hogy az ott én vagyok. Most, évek múltával megtanultam kedvelni a nevem, közben Piper Collint nem éreztem magaménak, és vagy tucatnyi másik álnevet kreáltam közben, de aztán annyit, hogy a végén már választani se tudtam, mert mindegyik tetszett.

A dolog hátulütője, hogy némileg identitászavarom lett, már nem tudom, hol, ki legyek, illetve ki akarok lenni igazán. Maradtam itt Piper, bár inkább ragaszkodásból, hiszen az "első" írói megtestesülésem volt akkor is. Eszmei érték meg egyebek...
Másrészt előnyösnek is tartom, hogy különböző helyeken más aliasszal ténykedjek, hiszen a fanfictionjeimre nem nem vagyok büszke, mert imádom őket, remek gyakorlás és kreatívan inspirál – lol ez de egy magasztos kifejezés!! –, de igazán égne a képem, hogyha tudnák, hogy na  ez az az írópalánta,  aki erős szexuális tartalmú irományokat töltöget fel csillagszeműjuhászné név alatt.

Néha már nem tudom összeegyeztetni a személyiségem külön bokrétába választott darabkáit, és úgy érzem, egyben már nem is tudnék létezni, hiszen minden egyes oldalam más és más helyzetekben, más környezetben tud érvényesülni, gondolok itt arra, hogy nem fangirlözhetek egy munkahelyen például. 
Talán skizofrénnek hangzik, de jóformán minden egyes hobbimhoz más "alteregó" dukál, ez csak úgy magától értetődően jött, de most már alkalmanként igazán nem tudom, mi van. Hiszen a blogom is egy értelmetlen katyvasz sokszor, mindent kitennék, mindent meg akarok osztani, hogy megmutathassam magam teljesen, de közben belátom, hogy az előnytelen és némileg balga is lenne, pedig rendezettség és nyomonkövethetőség szempontjából pont hogy előnyösebb, ha egyazon felhasználónévvel munkálkodok; különösen, ha arról ábrándozok, hogy egy profi magazin vagy blog rám lel valahogy, és szuper állásajánlatokkal bombáz majd, amint át tudja rágni magát a sok kis online perszónámon. (De mindjárt beleér a bilibe a kisujjam, és felébredek, nyugi.)


Mindazonáltal úgy vélem, jobb, ha megválogatom, hogy mit osztok meg és hol, no meg milyen virtuális személyemmel, és végtére is mindegy, ha van kismillió, hiszen ha valaki komolyan le akarna nyomozni bármelyikünket, a legfokozottabb védelmünk és minden egyéb óvatosságunk mellett is könnyen sebezhetővé válhatnánk, hacsak nem vagyunk épp profi hackerek, mint Chris "FÓHR" Hemsworth – aki ezt érti, annak akkora vircsi-pacsit adok, hogy a galaxis másik végén is hallják – az egyik hamarosan megjelenő – vagy már megjelent?? –, szuperizgi új filmjében.

péntek, február 13, 2015

A név kötelez

Avagy gondolatok a művésznévről


Szeretek másvalaki lenni. Általában van egy-két név amire "rákattanok", és azokat kezdem nyüstölni az egyéb közösségi oldalakon; mindegyik tetszik, mindegyiket máshol használom és nem is igazán tudok dönteni. Az is felmerült bennem, hogyha egyszer publikálásra kerülne sor, valóban a Piper Collin név szerepelne azon a borítón, vagy esetleg válasszak mást? Annyi a lehetőség, annyi minden jön be, én meg hatvanfelé sem szakadhatok... 
Ilyenkor leszögezem magamban, hogy miért választottam ezt a nevet, mit jelent számomra, viszont ettől még nem kell lemondanom arról sem, hogy más legyek, hiszen az írás pont erre való.

Ott ugyanis bárkivé válhatok: anélkül lehet más színű hajam, hogy festékkel károsítanám a fejemen a szőrt, emellett még teljesen ingyenes is, és anélkül lehetek pilóta, kaszkadőr, hogy éveken át kéne tanulnom a szakmát – noha a kutatómunka íráshoz se éppen leányálom –, de még egy teljesen más személyiséggé is válhatok anélkül, hogy skizofrénnek nyilvánítsanak, sőt még éhen sem kell halnom, mire kapnék valami szerepet egy tévésorozatban. 

Itt, ezekben a kis kreált világokban nyugodtan ki tudom élni a névmániám, ha én transzformálom magam egy karakterbe, vagy egy tőlem külön karaktert nevezek csak el, végtelen lehetőségek állnak előttem, míg ha a valóéletben egyszer Alejandra Jimena Gonzáles vagyok, utána meg Rosalinda McDonalds, akkor senki nem fogja tudni hogy most ki kivel van. 

Néha jó névtelennek maradni, olyan álnevet használni amiből nem ismernek fel, viszont ha túlzásba viszi az ember, jelentős olvasókat veszíthet. Mondjuk pont én beszélek, aki minden egyes érdeklődési körömben más nevet használok; így van egy "rajzos nevem", amit mindig odafirkantok a rajzaimra aláírásként, de más néven vagyok Twitteren és itt is, és más személlyel teszem közzé a fanficeim. Nem tudom, mikor is jött ez pontosan, hogy különválasszam az érdeklődési köreimnek megfelelően a "személyiségem", de kicsit bánom, hogy így tettem, és nem ismertem fel azt a belső késztetést és okot, amiért szeretek más lenni. Ha tudtam volna ezt sok-sok évvel ezelőtt, sokkal szabadabban jártam volna színjátszó csoportba, és talán sokkal hamarabb elkezdek írni, így viszont rengeteg plusz munkát okozok saját magamnak mindazzal, hogy kiagyaljam, akkor most maradjon így elválasztva az egész, hiszen rajzolni olyan komolyan nem szoktam, és teljesen amatőr vagyok benne, a fotózás is hobbi jelenleg, illetve melyik egyetlen nevet fixáljam le és tegyem ki a blogom mellé, meg úgy általánosan, hogy ne legyen kavarc? Ki tudja, mert én nem. 

Viszont ugyanúgy szeretek anonim maradni, szeretem, hogy "elbújhatok", ha kell, és néha frászt tudok kapni, ha az ismerőseim rájönnek, hogy én vagyok az, mert olykor kicsit terhesnek érzem ezt, amikor rám jön a közösségi fóbia... Éppen ezért töröm még most a fejem, hogy melyik fiókjaimat társítsam a bloghoz, mert hiába szeretném a képeim vagy a rajzaim is a világ elé tárni, még mindig szeretem, ha van egy hely, ahol ismeretlen maradhatok, ahol csak a magam örömére létezhetek anélkül, hogy bárki megtalálna, bírálna, vagy gúnyolódna azon, amit csinálok, ami az Arckönyvön éppenséggel elég gyakori és bosszantó, többek között ezért is használom ritkán, és érzem magam sokkalta jobban a sorok között, amiket papírra vetek, ahol szeretek más lenni, és lehetek is.


* ** *

Ezt a bejegyzést egy 2011-es, inkább személyesebb hangvételű posztom ihlette, egyben a visszatekintő  rovatom része, amit a régebbi bejegyzések újrahasznosítása végett kezdtem el. És ha már nevek, muszáj megemlítenem a Behind the Name oldalt. Egy valóságos paradicsom, ha a karaktereidnek keresel nevet, viszont ha ugyanúgy érdekel a névtörténet, mint engem, akkor garantálom, hogy duplán jól szórakozol itt a tartalmat böngészve.