A hiba a mátrixban egy olyan élmény, amely során valami nincs rendben a tapasztalt világgal, vagy alkalmanként az agyunkkal.
Tudtam, hogy a nagybátyám meghalt. Édesanyám hívott fel a szomorú hírrel, éppen munka közben, és egy munkatársamnak is elmondtam, aki részvétét és együttérzését nyilvánította ki. Pár héttel később a testvérem említette, hogy a nagynéném és nagybátyám csinálnak valamit, mire én közbeszóltam: de hát a nagybátyám meghalt! A testvérem közölte velem, hogy ez nem igaz, mire felhívtam anyámat, csak hogy megbizonyosodhassak róla, a nagybátyám igenis életben van.
A mai napig nem tudom, mennyit képzeltem az egészből, illetve mennyi az, ami valóban megtörtént; egyáltalán beszéltem a munkatársammal, vagy édesanyám nem is hívott aznap? Teljesen kiakaszt a tudat, hogy az agyam csak úgy képes ilyen konkrét emlékeket gyártani magától.
* ** *
Miért is beszéltünk mi úgy?
– WittyRepost reddit felhasználó története
Néhány évvel ezelőtt a ma már exbarátnőm mellett ébredtem, és folyékony beszélgetést folytattunk franciául. Felkeltem az ágyból és kimentem a fürdőbe, a víz csobogása közben ráeszméltem: egyikünk sem beszél egy mukkot sem franciául. Amikor kimentem, megkérdeztem a barátnőmet is, aki emlékezett is az egész dologra, mellette ugyanolyan zavarodott volt, mint én. Fogalmam sincs, miről is folyt a társalgásunk, hiszen nem ismerem a nyelvet. Az emberi agy hátborzongató.
* ** *
Elfelejtve
–
Joevual reddit felhasználó története
Édesapám epilepsziás, és elmondása szerint akkor tapasztalja ezt a fuga állapot-szerű
(A fuga állapot a pszichogén amnézia egyik formája, mely alkalmával az egyén kiszakadva megszokott környezetéből képtelen felidézni saját identitását és korábbi emlékeit – a ford.) dolgot, amikor nem veszi be az előírt orvosságot.
Aspenbe utazott üzleti útra egy síházat tervezni, de otthon felejtette a gyógyszereit. Egy elég komoly előadásra volt hivatalos, amin viszont nem jelent meg. A munkatársai órákon át keresték, mire végre megtalálták őt, amint az országúton sétált a hóban, úgy 12 kilométerre a hoteltől. Látszólag teljesen elvesztette azzal kapcsolatos emlékeit, hogy ki ő, hol van, és miért van ott, aztán később rájött, hogyha járkálni kezd, apró puzzle darabkákként össze tudja szedni ezekre a kérdésekre a választ.
A jelenség elmúlt, és minden visszaállt a régi kerékvágásba, amikor meglátta az ismerős arcokat a munkatársai személyében.
* ** *
Egy másik út
– A_lot_of_italics reddit felhasználó története
Egyik nap éppen a belvárosban helyet foglaló munkahelyemre igyekeztem, mikor hirtelen késztetésem támadt egy másik útvonalon menni. Egy pillanatnyi ösztönszerű érzés volt ez, ami a semmiből jött, de örökre megváltoztatta az életem.
Egy sikátorhoz érkeztem, amit soha nem láttam azelőtt, és ahogy emlékszem, úgy 15 lépés távolságot hagytam magam mögött, mikor az a tényleges "hiba" megesett velem. Minden összekavarodott a fejemben, s azt éreztem, nincs már testem, hanem egy féléber entitásként lebegek át valami másik fura dimenzión. Váratlanul egy sor különböző színből és alakzatból álló látomás jött elém; egy csoport furán kinéző embert láttam, akik üzletemberekre emlékeztettek. Döbbenten néztek rám és megijedtek, hogy látom őket, aztán egyikük egy gyors mozdulatot tett, mire minden fekete lett körülöttem.
Amikor magamhoz tértem, egy teljesen másik utcán álltam, ugyanazon, amelyiken mindig is munkába szoktam igyekezni. Rosszul éreztem magam, zavartnak és lehangoltnak. Soha nem drogoztam, nem volt semmiféle hallucinációm, soha nem történt velem semmi hasonló korábban. A legfurább dolog, hogy amikor a hiba kijavította magát, és képes voltam látni azokat az "embereket", akik úgy figyeltek engem, mint egy ketrecbe zárt állatot, nagyon is az az érzés járt át, hogy irányítanak. A mai napig nagyon zavar.
* ** *
Egy éles kanyar
–
pistacchio reddit felhasználó története
Tíz vagy tizenegy éves lehettem, mikor a strandra készültünk a nagynénémmel és az ő barátaival. Két kocsival mentünk, és útközben keresztül kellett haladni egy nagyon nagy ipari területen. Nem tudtuk, merre kell menni, ezért az előttünk lévő autót követtük, mikor hirtelen megfordultak, és a sofőrünknek is egy éles kanyart kellett tenni emiatt. Abban a pillanatban egy nagyon tiszta és nagyon hangos hangot hallottunk a kocsin
belül, amint azt mondja: "Éles kanyar, hm?!"
A vezető azonnal fékezett, tanácstalanul néztünk egymásra, ahogy tudtuk, az a hangszín sehogy se lehetett a miénk. Egyidejűleg észrevettük azt is, hogy a másik kocsi is megállt, ezért a sofőrünk kiszállt és odakiáltva megkérdezte tőlük, ők hallottak-e valamit. Mint kiderült, a saját kocsijukban ugyanannak voltak fültanúi, mint mi, holott a környék teljesen elhagyatott.
* ** *
Az öngyilkos álom
–
47attemptslater reddit felhasználó története
Tinédzserkoromban kettő nagyon intenzív álmot láttam. Az elsőben egy internetes barátom hívott, hogy elmondja, szakított a barátjával, és hívás közben Seal "Don't Cry" c. dalából énekeltem neki pár sort, míg a másik álomban egy helyi jóbarátot találtam holtan a fürdőkádban.
Nem is gondoltam rá, amíg egy este az fogadott, hogy az első álmomban szereplő ismerősöm online elmondta, dobta őt a barátja. Azonnal megkérdeztem, akar-e beszélni telefonon, mire azt felelte, nem. Emlékszem, azt gondoltam, ennek van valami jelentése, mintha meg tudnám változtatni.
Nem sokkal később csörgött a telefonom, és az a második álmomban szereplő barátom hívott – ebben a pillanatban teljesen beparáztam, de vele igyekeztem normálisan beszélgetni. A barátom suliról és mindenféle dolgokról mesélt, mikor egy loccsanásra lettem figyelmes a háttérből. Azonnal megkérdeztem, a fürdőben van-e, mire elmondta, hogy igen – ekkor a szívem ki is hagyott egy ütemet. Megkérdeztem azt is, mit csinált, amire nem felelt azonnal, majd egy hosszú szünet után előadta, hogy egy egész doboz gyógyszert beszedett, vodkával és varázsgombával együtt, és megijedt, amíg hat neki, ezért felhívott engem, hogy hallhassa valaki hangját. Azonnal megszakítottam a hívást, majd tárcsáztam a 911-es segélyhívót, mire kiértek, a barátomat eszméletlenül találták, de még élt. Ma már két gyönyörű lány édesanyja, és jól van.
* ** *
Semmi horzsolás vagy sérülés
–
mbalsevich reddit felhasználó története
Majmosat játszottam a negyedik emeleti erkélyemen, és le is estem, amit két haverom teljes sokkban nézett végig. Emlékszem, hogy láttam a betont közeledni, hiszen fejjel előre estem, és azt gondoltam, "A fene, el fog törni a csuklóm!" (Hogy miért a csuklóm, azt nem tudom...)
A következő emlékképem, hogy a haverjaim üvöltenek fentről, hogy jól vagyok-e, mire felnéztem, és azt kérdeztem, mi történt? Ők nem látták, mikor a talajra érkeztem, csak utánam futottak, ki az épület elé, és látták, hogy már kint állok és felfelé nézek. Semmi horzsolás, semmiféle sérülés nem volt rajtam, semmim nem fájt. Nem emlékszem, hogy a talajra estem volna, arra sem, hogyan álltam fel, semmire. Azon kívül az egy-két másodpercnyi villanáson kívül semmiféle emlékem nincs. Hármunk közül egyikünk sem érti, mi történt, de mindannyian láttuk és egyetértünk abban, hogy tényleg megtörtént.
* ** *
Égnek a szemeim
–
ClassicJenny reddit felhasználó története
Úgy 15 évvel ezelőtt a barátaim szülei, Steve és Julie éjjel egykor egy egész házat megrengető, hangos puffanásra riadtak fel álmukból. Aggódva, hogy valamelyik gyerekük netalán kiesett az emeletes ágyból, Steve a földszintre ment, hogy megnézze őket, de mindhárom gyerkőc épségben és biztonságban szunyókált a helyén. Julie azt javasolta Steve-nek, hogy nézzen körbe a ház körül, hátha van valami nyoma behatolásnak, ezért a férfi ellenőrizte az ajtókat és az ablakokat, mielőtt kiment volna.
Körülbelül tízpercnyi nyomozás után Steve nem talált semmi szokatlant, ezért visszament a házba lefeküdni, a feleségét azonban teljes aggodalomban találta, és az asszony követelte, hol volt idáig, és mi történt. A férj bár zavarodottan és fáradtan, de elmagyarázta a nőnek, hogy nem talált semmit, illetve próbálta megnyugtatni Julie-t, aki azonban rámutatott arra, hogy már hajnal négy órát ütött az óra, és Steve három órája eltűnt. A feleség még ki is ment a férje után, hogy megnézze, mi van vele, de nem találta sehol, és nem is felelt, mikor Julie a nevét kiabálta. Képtelenek megfejteni a rejtélyt, mindketten lefeküdtek, amíg Steve-nek kelni kellett munkája miatt.
Steve ugyanis festő, és pár órányi munka után észrevette, a szemei annyira égnek, hogy már megpróbálta nyitva tartani a szemhéját, hogy még csak véletlenül se pislogjon, mert akkor úgy érezte, valóságos smirgliként hatnak a szemgolyójára. Az alkalmazottai kórházba szállították a férfit, akit másodfokú égési sérüléssel kezelték, és elmondták neki, hogy a szemének állapota egyenlő azzal, mintha hosszú ideig hegesztőbe nézett volna bármiféle védelem nélkül. Szerencsére Steve rendes ellátást kapott, és teljesen visszakapta a normális látását.
* ** *
Hát ennyit mára. Ha érdekelt a téma, további érdekes sztorikat olvashatsz még
itt angol nyelven. Veled történt valami hasonló furcsaság?
Ez a fordítás általam készült, remélem, senkit nem sértettem meg vele.
Forrás:
tumblr
