Ismerős lehet a mondás: Ahány ház, annyi szokás. Az írás se kivétel ez alól – ahány tollforgató és billentyűzetkoptató, annyi módszer. Az online világban eltöltött időm alatt jó pár bloggerrel és írópalántával találkoztam, mindegyiktől tanultam valamit; követendő példát, elrettentést, hogy mit ne és ne úgy csináljak, viszont azt hiszem, ami leginkább meglepett az az volt, amikor egy blogger arról mesélt, az ő karakterei tényleg élnek a fejében, sőt, egyenesen vitatkoznak ott, hogy is volt az a bizonyos cselekmény, s nem is hagyják magukat, ha az író másképp akarna valamit, hanem kötik az ebet a karóhoz.
Nos, nem akarok hazudni, a chatelésben lefolytatott beszélgetésben nem látszott, mennyire kétkedve és gyanúsan vonom fel a szemöldököm, bár szkeptikus se akarok lenni, hogy valamire azt mondjam, csak azért hülyeség és nonszensz, mert velem éppenséggel még nem fordult elő... (Úgy vélem, ez a szűklátókörűség zsákutcája is egyben, én pedig isten ments, hogy szűklátókörűségben végezzem.)
De azért mégis, mennyire lehet élő az a bizonyos karakter, amit mi teremtettünk meg, és mennyire őrült az író, hogy különböző perszónákat éltet a saját fején belül?
„Az írás a skizofrénia társadalmilag elfogadott formája” – mondja E.L. Doctorow, és valóban: mennyire helyes ez az állítás? Eszerint most ez a kedves egyén, akit fentebb stikában kibeszéltem a háta mögött, definíció szerinti, igazi író, én pedig nem vagyok az, vagy tényleg hiányzik egy pár kerekünk mindannyiunknak – mert ez bizton igaz ránk, emberekre –, s az író nem különb másban attól, minthogy hangzatos szavakat pakolgat egymás után, azt remélve, hogy majd csodálni fogják és citálni száz évekkel később is? Nem lenne más az írás, mint súlyos feltűnési viszketegség, kitalálunk mindenféle hazugságokat és más emberek polcaira akarjuk aggatni őket, hogy népszerűek legyünk, és másoknak bejöjjenek a hazugságaink?
Nem igazán tudom elképzelni vagy megérteni, amit az a blogger leírt nekem azon a sok évvel ezelőtti napon, viszont minősíteni is ódzkodom őt ezért, de tényleg kíváncsi vagyok, hogy Te, kedves idetévedő lélek, éltél át hasonlót?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése