Filmek, amiket nagyon nem várok

Mindannyiunk számára léteznek azok az örök klasszikusok, amik – legyenek bár két hónapos, vagy két évtizeddel ezelőtti filmek –, mégis a kedvenceink, sosem unjuk meg őket, és bármikor meg tudjuk nézni őket anélkül, hogy akár picikét is csömört kapnánk. Nos, számomra ilyen az a két film is, aminek idén 2016-ban tervezik bemutatni a folytatását, ámbár én cseppet sem tudok ennek örülni.

Azaz következzenek azok a folytatások, amiket egyáltalán nem várok, sőt, előre rettegek, és nem is értem, minek kellett bolygatni a múltat, és felöklendezni, majd újrakihányni egy rég megemésztett, finom menüt.

1. A Függetlenség Napja 2. – Feltámadás

Húsz évvel az első rész után játszódik és kerül mozikba a folytatás. A történet eléggé sablonos: a '98-as események után kísérleteztek az idegen technológiákkal, és egy új védelmi rendszert alakítottak ki a Földön. Mindeközben a legyőzött idegenek is megnyalogatták a sebeiket, és visszatértek revansot venni – mert persze, hogyha Jani elkezdi zaklatni és megüti Petit, de Peti kiüti Janit, akkor Janinak még bosszút kell állni... 

A régi szereplőgárda közül Jeff Goldblum és Bill Pullman is visszatér, egyedül Will Smith nem lesz látható a moziban, hogy miért, azt nem tudom, viszont tudomásom szerint a karaktere azért nem szerepel a történetben, mert korábban életét vesztette, amikor is az új technológiával kialakított kütyüket tesztelték – legalábbis ezt hallottam. Hogy ebből majd mi lesz a valóság, azt majd idén nyáron megtudjuk, bár ne legyek Liam Hemsworth bamba képe ellen, hogy kifejezetten miatta nem kérek az egész sztoriból – úgyis tudom, hogy előbb-utóbb beadom a derekam, és megnézem, hiszen a kíváncsiság nagy úr, hiába nem bírom a srác képét, és kifejezetten nem csipázom, hogy helyet kapott a filmben.

2. Bridget Jones's Baby

Egyes írók vagy nem tudják elengedni a bestsellerré fabrikált alkotásaikat és népszerűvé lett karaktereiket, és addig akarják facsarni őket, amíg csúnyán be nem buknak velük, vagy tényleg nem tudom, minek kell idén mindennek folytatást csinálni.

A történet szerint Bridget és Mark Darcy útjai elváltak. Megint – immár harmadik alkalommal van zűr a Paradicsomban. Bridget azonban terhes lesz, de nem tudja, hogy mégis Marktól van-e a baba, vagy az újdonsült pasikájától, akit Patrick Dempsey alakít.
Ismét egy gagyi sztori, ami ezúttal a kedvenc együgyű karakterünkkel sem olyan bájos, inkább unalmas; ismét egy pasidilemma, bár Hugh Grant nem tudom, harmadszor is olyan vicces lett-e volna, vagy jó is, hogy nincs szerepe – hogy ő nem vállalta, vagy az írók akartak valamicskét újítani, azt nem tudom, de megint csak fáj a szívem, hogy minek kell nyomi folytatásokra pazarolni az energiát és a pénzt...

* ** *

Mára ennyit a fujjogásból, noha az is igaz, hogy nem tetszhet mindig minden mindenkinek. Ezeket a folytatásokat nem hogy nem vártam, de még csak örülni se tudok nekik a cselekmény olvasása után, mindkettő elcsépeltnek és feleslegesnek tűnik, bár ki tudja, talán mégis csak lesz valami új a többszörösen lerágott csontokon, és a végén ugyanolyan jól fogok szórakozni, mint az előzményeken anno.