Általában az a bajom, hogy túl együgyű és naiv vagyok – ha valaki rám mosolyog és kedves velem, egyből azt gondolom, hogy akkor már őszintén kedvel is, pedig sokszor egyáltalán nem erről van szó.
Ma a munkahelyemen betért hozzám egy hölgyemény, aki nekem tette a szépet, a hátam mögött meg egészen másképp vélekedett rólam: nem akarom részletezni az esetet, de ezt első kézből tudom, és igencsak nagy pofán csapás volt az egész szitu, és eléggé elment a kedvem (megint) attól, hogy emberekkel foglalkozzak. Mármint most miért kell felszínesen bájologni egymással, a másik háta mögött meg undokoskodni és kiszínesíteni a dolgokat, miért nem lehetnek az emberek őszinték?
Lehet, én vagyok ennyire béna, de ha egyszer távolságtartó vagyok, akkor bunkónak vagyok címezve, ha meg leereszkedek másokhoz és jófejkedek velük, akkor meg szépen a számba tojnak, hát köszönöm.
Azt mondják, hogy eléggé becsaphatónak nézek ki, és ezt alá is írom, de az olyan ember is elmehet valahová, aki ezt nyíltan, szemrebbenés nélkül képes kihasználni, aztán még nyugodt lelkiismerettel képes tükörbe nézni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése