Cirka négy éve hever már a tarsolyomban egy történet, egy érdekes, kicsit abszurd, de szerintem jó történet, amit négy éve el szeretnék már mondani. Misztikus, kicsit spirituális és igencsak drámai, igazság szerint nem is tudom, hogy fog végződni, mert nem egy ócska happy end. Négy éve elkezdtem, négy éve véletlenül kitöröltem belőle egy egész fejezetet, azóta pedig nem tudtam rávenni magam arra, hogy újra nekiálljak, mert a saját figyelmetlenségem elvette a kedvem, mindemellett egy-két problémába is ütköztem...
Fent nevezett regényem ötlete ugyanis fanfictionnek indult, csekély számú saját karakterrel, egészen pontosan egy ismert zenekar köré épült fel, anélkül szinte nem is látom, hogy értelmes lenne saját karakterekkel. Annyira tettszett, annyira szerettem volna megírni, de ahogy nőtt a sztori, úgy éreztem, ez nem puszta fanfic mégsem, ennek többnek kell lennie, ezért elgondolkodtam azon, hogy átírom teljesen egészében saját karakterekre, viszont az alaptörténet marad. Ez egyszerre tetszett is meg nem is, hiszen így ki tudnám adatni talán normálisan, mert annyira dolgoztam rajta, hogy úgy éreztem, teljesen bele vagyok merülve és meg tudom írni, aztán ki tudja, lehet is belőle valami, viszont egyrészt csomó pöpec apróság így jelentőségét veszítené, hiszen azok az elemek és utalások, a kis belső poénok, amik fanficcé tették, azok – ha benne is maradnának rejtve vagy átírva – értelmetlenek lennének, nem lenne az a plusz jelentéstartalmuk, ergo talán feleslegesek is lennének, ki is kéne őket immár hagyni.
Ebbe belegondolva megijedtem, két szék közé kerültem: egyrészt az eredeti fanficet akarom megírni, mert tényleg tetszett, ahogy összehoztam, másrészt komolyabb figyelmet érdemelne a történet, mint pár követőt egy blogon, és hiába nőtt a szívemhez, mégis csak szeretném kisajátítani teljesen, hogy valóban az enyém legyen, ne csak egy lenézett és komolyan nem vett fanfic. Ámbár ha úgy döntök, hogy átírok, akkor meg mit kezdek vele? Értelmes lesz úgy? Mert úgy látom, nem igazán tudnám betömni a lyukakat, amiket a fanficből saját sztorivá emelés lyuggat belé.
Megtehetném, hogy elkezdem fanfictionként, aztán majd neveket átírok és finomítok, mert addig majd hatszor megvilágosodom, és megcsinálhatom, hogy közzéteszem a fanficet, emellett megpróbálkozom kiadóknál, de nem érzem úgy, hogy ez etikus lenne. Dönteni kell, és ez most egyfajta teszt is számomra, önmagam mérem fel, hogy mennyire komolyak a szándékaim: meg fogok maradni a fiókba író szintjén, és mindig csak magamnak írok meg fanficeket, vagy teszek egy centit előre, és megszülöm végre a saját magam könyvét, amit lehetőségem is lenne a polcra tenni.
Persze fanfictiont is kiadathatok, láttam is már rá példát, de számomra az írás, maga a megjelentetés és a kiadás többet jelent, minthogy a saját hiúságomat legyezgessem és kiadassak valamit saját magam költségére magánkiadásként, ami egyáltalán nem is kiadnivaló, de azért jól mutat a polcomon, haverok előtt.
Megint forrófejű vagyok, hogy nem tudok dönteni, és megint mindent akarok egyszerre, de tenni nem igazán teszek az ügyért... Hogy a végső döntés mi lesz, egyelőre nem tudom biztosan, inkább próbálnám meg megvalósítani mindkét történetet, mindesetre az alternatív karakterek lassan meg is vannak, az ujjaim is átírásra késznek érzem, de a történet, amit annyira vágyok leírni és hogy elolvashassam én magam is, inkább a fanfiction – akkor is, ha szomorú, akkor is, ha sírva írom a drámai részeket, akkor is, ha bődületes nagy baromságokat zagyválok benne, de az enyém, közel áll hozzám, talán életemben először viszonyulok így, ennyire komolyan a saját munkámhoz, és egyszerűen készen akarom.
Hogy mikor, azt nem tudom, talán megint csak a szám nagy és buzog bennem a tettvágy, de tenni nem fogok végül semmit.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése