A következő címkéjű bejegyzések mutatása: helyesírás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: helyesírás. Összes bejegyzés megjelenítése

szerda, április 13, 2016

Nyelvtani bakik: Csak azért is szívelem

Mióta kikerültem az iskolapadból, szomorúan tapasztalom, mennyire kopik a tudásom, még olyan területen is, amit napi szinten használok. Mindig is büszke voltam arra, hogy jól írtam helyesen, igazság szerint csak akkor kaptam négyest helyesírásból, amikor direkt elrontottam a feladatot, mert nem akartam nyelvtan versenyre menni. (Nem szeretek szerepelni, na.) 
Viszont lassan 5 éve nem ültem nyelvtanórán, egy félév volt az egyetemen, ahol elhangzott egy-egy szó, annak is két-három éve, és talán a korral is jár, hogy idővel megfeledkezünk dolgokról, elég gyakran kapom magam azon írás közben, hogy fogalmam nincs, hogy kell valamit helyesen írni. A minap azonban lefüleltem magam, hogy egy bejegyzésemben rosszul használtam valamit, és mivel utálom, ha helyesírási hibát vétek, az az ötletem támadt, hogy már csak gyakorlás végett is jó ötlet említést tennem azokról a bakikról, amiket írás közben én magam is ejtek.

Azelőtt szó esett a nemcsak és nem csak közötti különbségről, terítéken volt a minthogy és a mint hogy kötőszó és a keltezés, majd a szintén sokak által tévesen használt fáradság és fáradtság főneveket vettem górcső alá, azt követte pedig a mondatzáró írásjelek. Legutóbb a vagy esete került előtérbe a vesszővel, most pedig a csak azért is helyesírásáról és a szível meg a szívlel közötti különbségről fogok regélni.

Lehull a lepel:

A csak azért is helyesírása

A csak azért is igenis külön írandó, mondjon bármit is az a kis belső késztetés a fejünkben, hogy írjuk külön. Valószínűleg azért botlik meg a kezünk, és írjuk egybe, mert a szóbeszédben mindig úgy hadarjuk el, emiatt olybá tűnhet, mintha írásban is egybe kellene leírnunk, pedig nem!

Nem csupán a csak azért is az egyetlen ilyen trükkös, egy levegővétellel kimondott kifejezésünk, példának okáért ott van még az akkor sem, az alja nép, az amikor is, illetve az az, hogy – ez utóbbit ugyanis gyakran írjuk egybe, likvidálva ezzel a közéjük ékelendő kötelező vesszőt is.


És a lista mehetne tovább... Ha igényesen szeretnél írni, legyen az blog vagy novella, ajánlom figyelmedbe a következő oldalt, ahol számos ilyen, köznépileg állandóan rosszul írt szó és kifejezés van feltüntetve, mellette a helyes alakkal. 

Szível versus szívlel

Megmondom őszintén, a kettő ige közti különbséget én magam se tudtam, egy ismerősöm nyitotta fel rá a szemem az egyik bejegyzésem kapcsán. 

  • szível: egy népiesebb kifejezés, jelentése kedvel, szeret. illetve ha tagadjuk, akkor ezeknek ellenkezőjét fejezi ki: ki nem állhat, nem bír. A köznyelvben jobbára inkább tagadó formában használjuk.

    Példa:
    Nem szívelem őt.
    Nem szívelem az erőszakot.
  • szívlel: inkább igetővel fordul elő. Az elszívlel jelentése elbír, elvisel, kibír – pl. megpróbáltatást, csapást –, míg a megszívlel megfogad, követ jelentéssel bír, tehát megszívlelhetünk egy tanácsot vagy intelmet.

    Példa:
    A mai nap húzós lesz, de bizonyára elszívlelem majd.
    Petrának remek rálátása van a dolgokra, ezért mindig megszívlelem a tanácsait.

Jómagam is a szível jelentésével voltam tisztában, de mindig szívlelként írtam, ami viszont teljesen mást jelent, jóformán igekötő nélkül nem is használatos, ezért a sohasem szívlelték a nők helytelen, ugyanis az így szól korrektül: sohasem szívelték a nők.

* ** *

Hasznos oldalak:

hétfő, március 21, 2016

Nyelvtani bakik: A vagy és a vessző

Mióta kikerültem az iskolapadból, szomorúan tapasztalom, mennyire kopik a tudásom, még olyan területen is, amit napi szinten használok. Mindig is büszke voltam arra, hogy jól írtam helyesen, igazság szerint csak akkor kaptam négyest helyesírásból, amikor direkt elrontottam a feladatot, mert nem akartam nyelvtan versenyre menni. (Nem szeretek szerepelni, na.) 
Viszont lassan 5 éve nem ültem nyelvtanórán, egy félév volt az egyetemen, ahol elhangzott egy-egy szó, annak is két-három éve, és talán a korral is jár, hogy idővel megfeledkezünk dolgokról, elég gyakran kapom magam azon írás közben, hogy fogalmam nincs, hogy kell valamit helyesen írni. A minap azonban lefüleltem magam, hogy egy bejegyzésemben rosszul használtam valamit, és mivel utálom, ha helyesírási hibát vétek, az az ötletem támadt, hogy már csak gyakorlás végett is jó ötlet említést tennem azokról a bakikról, amiket írás közben én magam is ejtek.

Azelőtt szó esett a nemcsak és nem csak közötti különbségről, terítéken volt a minthogy és a mint hogy kötőszó és a keltezés, majd a szintén sokak által tévesen használt fáradság és fáradtság főneveket vettem górcső alá, azt követte pedig a mondatzáró írásjelek – most pedig a vagy esete a vesszővel.

Lehull a lepel: A vagy és a vessző

Írás közben gyakorta elbizonytalanodom, hogy most mikor is kell a vagy elé vessző, és mikor nem. Szerencsére elég a gugli segítségével felkeresni a megfelelő oldalakat, és máris emlékeztethetem magam az alapvető szabályokra.

A vagy elé vesszőt teszünk:

  • amikor a kötőszó új tagmondatot vezet be;

    Példa:
    Csak én fázom, vagy tényleg hideg van?
  • amikor a kötőszó beszédszünettel elválasztott – hátravetett – mondatrészt vezet be;

    Példa:
    Tollat vigyél magaddal, vagy ceruzát!
  • amikor a „vagy...vagy” páros kötőszó tagjaként szerepel;

    Példa:
    Vagy leülsz és megcsinálod a leckéd, vagy meg fogsz bukni!

A vagy elé nem kerül vessző:

  • amikor azonos mondatrészeket köt össze;

    Példa:
    Párduc, oroszlán vagy macska – mindegyiket nagyon szeretem.

* ** *

Hasznos oldalak:

szombat, február 27, 2016

Nyelvtani bakik: Mondatzáró írásjelek

Mióta kikerültem az iskolapadból, szomorúan tapasztalom, mennyire kopik a tudásom, még olyan területen is, amit napi szinten használok. Mindig is büszke voltam arra, hogy jól írtam helyesen, igazság szerint csak akkor kaptam négyest helyesírásból, amikor direkt elrontottam a feladatot, mert nem akartam nyelvtan versenyre menni. (Nem szeretek szerepelni, na.) 
Viszont lassan 5 éve nem ültem nyelvtanórán, egy félév volt az egyetemen, ahol elhangzott egy-egy szó, annak is két-három éve, és talán a korral is jár, hogy idővel megfeledkezünk dolgokról, elég gyakran kapom magam azon írás közben, hogy fogalmam nincs, hogy kell valamit helyesen írni. A minap azonban lefüleltem magam, hogy egy bejegyzésemben rosszul használtam valamit, és mivel utálom, ha helyesírási hibát vétek, az az ötletem támadt, hogy már csak gyakorlás végett is jó ötlet említést tennem azokról a bakikról, amiket írás közben én magam is ejtek.

Azelőtt szó esett a nemcsak és nem csak közötti különbségről, terítéken volt a minthogy és a mint hogy kötőszó és a keltezés, majd a szintén sokak által tévesen használt fáradság és fáradtság főneveket vettem górcső alá, most pedig a mondatzáró írásjelekről fogok pár szót szólni.

Lehull a lepel: Mondatzáró írásjelek

Azt hiszem, arra mindnyájan emlékezünk nyelvtan órákról, hogy a kijelentő mondat végére pont, a kérdő mondat végére kérdőjel, a felkiáltó, felszólító és óhajtó mondatok végére pedig felkiáltójel kerül. Az írás és a mondatalkotás azonban nem csak ilyen egyszerű, a különböző típusú mondatfajták keveredhetnek egy mondaton belül, így sokszor elgondolkodtat, most melyik írásjelet is tegyem, ha egy összetett mondatról van szó.

Összetett mondatok

  • mellérendelő összetett mondat végére az utolsó tagmondat módjának megfelelő írásjelet teszünk

    Példa:
    Tűnj el az életemből, és ne keress többé!
    Utálod őt, mégis elmész vele?
  • alárendelő összetett mondat esetén olyan mondatzáró írásjelet kell tenni, amilyen a főmondat megkíván, ugyanakkor a mellékmondatnak megfelelő írásjelet is alkalmazhatunk, ha a főmondat csak mellékes tájékoztatást közöl vagy figyelemfelkeltésre szolgál

    Példa:
    Mondtam, hogy vidd ki a szemetet.
    Mondd, ilyen súlyos vétséget követtem el, hogy nem is állsz szóba velem?
* ** *

Hasznos oldalak:

kedd, február 16, 2016

Nyelvtani bakik: fáradság és fáradtság

Mióta kikerültem az iskolapadból, szomorúan tapasztalom, mennyire kopik a tudásom, még olyan területen is, amit napi szinten használok. Mindig is büszke voltam arra, hogy jól írtam helyesen, igazság szerint csak akkor kaptam négyest helyesírásból, amikor direkt elrontottam a feladatot, mert nem akartam nyelvtan versenyre menni. (Nem szeretek szerepelni, na.) 
Viszont lassan 5 éve nem ültem nyelvtanórán, egy félév volt az egyetemen, ahol elhangzott egy-egy szó, annak is két éve, és talán a korral is jár, hogy idővel megfeledkezünk dolgokról, elég gyakran kapom magam azon írás közben, hogy fogalmam nincs, hogy kell valamit helyesen írni. A minap azonban lefüleltem magam, hogy egy bejegyzésemben rosszul használtam valamit, és mivel utálom, ha helyesírási hibát vétek, az az ötletem támadt, hogy már csak gyakorlás végett is jó ötlet említést tennem azokról a bakikról, amiket írás közben én magam is ejtek.

Azelőtt szó esett a nemcsak és nem csak közötti különbségről, terítéken volt a minthogy és a mint hogy kötőszó és a keltezés, most a szintén sokak által tévesen használt fáradság és fáradtság főneveket hoztam el.

Lehull a lepel: fáradság és fáradtság

fáradság – főnév, jelentése: fáradozás, tehát minden olyan viszonylatban használjuk, amikor magáról az erőkifejtésről beszélünk.

Példa:
– Köszönöm, hogy segítettél hazahozni a táskám!
– Ugyan! Igazán nem volt nagy fáradság.

Vettem a fáradságot, és megtanultam a következő két leckét előre.


fáradtság – főnév, jelentése: fáradt állapot, tehát minden olyan értelemben használjuk, amikor magáról a testi vagy lelki kimerültségéről beszélünk valakinek.

Példa:
Letaglózott a fáradtság, nem bírtam nyitva tartani a szemem.
Fáradtságára hivatkozva lemondta a találkát.

* ** *

Hasznos oldalak:

kedd, január 05, 2016

Nyelvtani bakik: minthogy és mint hogy

Mióta kikerültem az iskolapadból, szomorúan tapasztalom, mennyire kopik a tudásom, még olyan területen is, amit napi szinten használok. Mindig is büszke voltam arra, hogy jól írtam helyesen, igazság szerint csak akkor kaptam négyest helyesírásból, amikor direkt elrontottam a feladatot, mert nem akartam nyelvtan versenyre menni. (Nem szeretek szerepelni, na.) 
Viszont lassan 4 éve nem ültem nyelvtanórán, egy félév volt az egyetemen, ahol elhangzott egy-egy szó, annak is két éve, és talán a korral is jár, hogy idővel megfeledkezünk dolgokról, elég gyakran kapom magam azon írás közben, hogy fogalmam nincs, hogy kell valamit helyesen írni. A minap azonban lefüleltem magam, hogy egy bejegyzésemben rosszul használtam valamit, és mivel utálom, ha helyesírási hibát vétek, az az ötletem támadt, hogy már csak gyakorlás végett is jó ötlet említést tennem azokról a bakikról, amiket írás közben én magam is ejtek.


Azelőtt szó esett a nemcsak és nem csak közötti különbségről, most hasonlóan egy értelemtől függő problematikus kötőszót hoztam el.

Lehull a lepel: minthogy és mint hogy 

Az előzőleg górcső alá vett kötőszóhoz hasonlóan ezt is általában megérzésre szoktam használni, mivel azonban eléggé kopottnak érzem a tudásom, szeretem inkább leellenőrizni magam, így most sikerült rálelnem a két kifejezés közti különbségre.


minthogy – egybeírjuk, ha a „mivel” kötőszóval azonos értelemben használjuk, továbbá szinonimája még a „mert”, „merthogy” és „mivelhogy” kötőszavaknak.
Mindemellett a minthogy egyik választékosabb, régiesebb kötőszavunk, és a további 3 értelemben is használhatjuk:

  • ~a következő ok miatt: azaz egy cselekvés vagy történés indítékának magyarázatát vezeti be
  • ~ahelyett, hogy/annál, hogy: ezen kifejezések archaikusabb szinonimája
  • ~pontosan úgy, ahogy/ahogyan tény, hogy: szintén régiesebb kifejezés ilyen értelemben használva

Példa:
Minthogy a Föld forog a saját tengelye körül, úgy látszik, mintha a Nap és a csillagok masíroznának át keletről nyugatra az égbolton.
Megengedtem magamnak egy kis pihenőt, minthogy egész délután tanultam.
Több eszednek kellett volna lenned, minthogy leugorj arról a magas fáról!
Minthogy köztudott, az olvasás fejleszti a szókincset és elősegíti, hogy választékosabban fejezd ki magad mind szóban és írásban.


mint hogy – minden más esetben különírandó, amikor nem helyettesíthető  a „mivel” kötőszóval 

Példa:
Nem akarok mást, mint hogy elvigyél moziba.
Inkább ne lássa senki, miket írok, mint hogy bárki is kinevessen és kritizáljon.


Hasznos oldalak és források:

szombat, január 02, 2016

A jó Jedi türelmes... és helyesen tud írni!

Azt hiszem, az egyik legrosszabb vonásom, hogy rettentő türelmetlen vagyok és mohó, mindent azonnal akarok, ez pedig sokszor meggondolatlanul meghozott, kevésbé jó döntésekhez vezet. Mint azt a 2016. január 1-jei posztomban leszögeztem, újévi fogadalmakat már csak dacból se teszek, mégis az egyik legfőbb célom, hogy egy sokkal megfontoltabb, higgadtabb személlyé sikerüljön válnom életem 25. évében.

Először egy újabb személyesebb hangvételű bejegyzést akartam összehozni, ámde őszintén szólva, elhúztam a nap végére az írást, és már fogalmam sincs, lényegében miről akartam hablatyolni a mai napon – úgyhogy ez a posztom meglehetősen övön alulinak fog sikerülni, és már előre a falba verem a fejem miatta, hogy ilyet fogok kiadni a kezemből...


No de mivel alapvetően leleményes embernek merem nevezni magam, most egy éles halálkanyarral áttérek január 1. kapcsán a helyesírásra, ami lényegében egy kivételes példa, hiszen láttam már sokféle írásmódot, és ha emlékeim nem csalnak, pár igazán nem hasonlított arra, ahogy a nagy szabály szerint azt írni kellene.

Bár a saját helyesírásom mindig is egész jónak volt mondható az iskolai pályafutásom során, most azért igencsak elbizonytalanodtam én is, amikor pár bekezdéssel fentebb le mertem gépelni azt a bűvös dátumot – és mint kiderült, ráérzésre jól írtam (Meg is könnyebültem, hogy valamit azért még tudok, juppijé!), azonban eléggé könnyen elbizonytalanodom, ezért inkább előhívtam legkedvesebb barátom, a Guglit, aminek a segítségével rábukkantam eme zseniális és legfőképpen érdekes oldalra.

A honlap értelme, hogy fogsz egy dátumot, szépen beállítod a „Dátum” alatt található kis naptáron, aztán alatta kilistázza az adott napra vonatkozó összes lehetséges – mindazonáltal helyes – írásmódot. 

Nyugodtan játszadozzatok vele, nekem nagyon tetszik, és szerintem rettentő jópofa kis ketyere, noha azért most felsorolok pár példát az év első napjával bemutatva, hogyan is ildomos lejegyezni minden hónap első napját.


  • január 1-je
  • január 1-jén
  • január 1-jei
  • január 1-ji
  • január 1-jétől
  • január 1-jéig

Végezetül pedig egy részlet ezzel kapcsolatban a Magyar helyesírás szabályai honlapról:


Az évet és a napot jelölő számjegyekhez a toldalékok pont nélkül, kötőjellel kapcsolódnak, például: az 1838-as árvíz; Magyarország 1514-ben; 1848. márc. 15-én; július 6-ig vagy 6-áig; 12-től vagy 12-étől; december 25-től január 27-ig. 
Az elseje, elsején, elsejéig stb. szóalakok számjegyes írása: 1. vagy 1-je, 1-én vagy 1-jén, 1-ig vagy 1-jéig stb. Az elseji vagy elsejei szóalak számjeggyel írva: 1-i vagy 1-ji vagy 1-jei.

péntek, február 06, 2015

Nyelvtani bakik: Nemcsak és nem csak

Mióta kikerültem az iskolapadból, szomorúan tapasztalom, mennyire kopik a tudásom, még olyan területen is, amit napi szinten használok. Mindig is büszke voltam arra, hogy jól írtam helyesen, igazság szerint csak akkor kaptam négyest helyesírásból, amikor direkt elrontottam a feladatot, mert nem akartam nyelvtan versenyre menni. (Nem szeretek szerepelni, na.) 
Viszont lassan 4 éve nem ültem nyelvtanórán, egy félév volt az egyetemen, ahol elhangzott egy-egy szó, annak is két éve, és talán a korral is jár, hogy idővel megfeledkezünk dolgokról, elég gyakran kapom magam azon írás közben, hogy fogalmam nincs, hogy kell valamit helyesen írni. A minap azonban lefüleltem magam, hogy egy bejegyzésemben rosszul használtam valamit, és mivel utálom, ha helyesírási hibát vétek, az az ötletem támadt, hogy már csak gyakorlás végett is jó ötlet említést tennem azokról a bakikról, amiket írás közben én magam is ejtek.


Hogyan írjuk helyesen? A nemcsak és a nem csak titka


Azt hiszem, ezt valahogy mindig ráérzés alapján döntöttem el, hogy mikor melyik, na meg hát a fejembe is égett, hogy "a nemcsak a hanemmel egyben van". Mióta azonban egy előadáson felvilágosított az oktató, gyakran rágörcsölök, és folyton összekeverem, pedig a dolog egyszerűbb, mint hinnénk:

nemcsak – egybeírandó a nemcsak ... hanem ... is szerkezetben;

Példa:
Nemcsak én írtam a darabot, hanem a díszletet is én terveztem. 
Nemcsak megágyaztam, hanem meg is pucoltam az ablakokat.


nem csak – különírandó minden más esetben, amikor nem követi a hanem ... is.

Példa:.
Fotózom is, nem csak írok.
A Harry Potter nem csak gyerekeknek szól.