Mióta kikerültem az iskolapadból, szomorúan tapasztalom, mennyire kopik a tudásom, még olyan területen is, amit napi szinten használok. Mindig is büszke voltam arra, hogy jól írtam helyesen, igazság szerint csak akkor kaptam négyest helyesírásból, amikor direkt elrontottam a feladatot, mert nem akartam nyelvtan versenyre menni. (Nem szeretek szerepelni, na.)
Viszont lassan 5 éve nem ültem nyelvtanórán, egy félév volt az egyetemen, ahol elhangzott egy-egy szó, annak is két-három éve, és talán a korral is jár, hogy idővel megfeledkezünk dolgokról, elég gyakran kapom magam azon írás közben, hogy fogalmam nincs, hogy kell valamit helyesen írni. A minap azonban lefüleltem magam, hogy egy bejegyzésemben rosszul használtam valamit, és mivel utálom, ha helyesírási hibát vétek, az az ötletem támadt, hogy már csak gyakorlás végett is jó ötlet említést tennem azokról a bakikról, amiket írás közben én magam is ejtek.
Azelőtt szó esett a nemcsak és nem csak közötti különbségről, terítéken volt a minthogy és a mint hogy kötőszó és a keltezés, majd a szintén sokak által tévesen használt fáradság és fáradtság főneveket vettem górcső alá, azt követte pedig a mondatzáró írásjelek – most pedig a vagy esete a vesszővel.
Lehull a lepel: A vagy és a vessző
Írás közben gyakorta elbizonytalanodom, hogy most mikor is kell a vagy elé vessző, és mikor nem. Szerencsére elég a gugli segítségével felkeresni a megfelelő oldalakat, és máris emlékeztethetem magam az alapvető szabályokra.
A vagy elé vesszőt teszünk:
- amikor a kötőszó új tagmondatot vezet be;
Példa:
Csak én fázom, vagy tényleg hideg van? - amikor a kötőszó beszédszünettel elválasztott – hátravetett – mondatrészt vezet be;
Példa:
Tollat vigyél magaddal, vagy ceruzát! - amikor a „vagy...vagy” páros kötőszó tagjaként szerepel;
Példa:
Vagy leülsz és megcsinálod a leckéd, vagy meg fogsz bukni!
A vagy elé nem kerül vessző:
- amikor azonos mondatrészeket köt össze;
Példa:
Párduc, oroszlán vagy macska – mindegyiket nagyon szeretem.
* ** *
Hasznos oldalak:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése