Már megint itt vagyok, még mindig, a semmi közepén, saját árnyékomtól rettenve a magány sötétjébe bújva, és minden fáj. Fáj, ami van, fáj, ami nincs, fáj, amikor akarod, és fáj, amikor mégsem teszel végül semmit. Ha legugliznám, biztosan találnék valami puccos leírást a bajomra, talán még orvoslást is, de nem teszem, nem akarok egyike lenni azoknak a téves lelkeknek, akik magukba beszélnek mindenféle...
kedd, október 29, 2013
péntek, október 11, 2013
Parazita
Sziszegő kígyó módjára körém tekeredtél, megigéztél álnok szavaiddal, kihasználtál, álszereteted összeroppantotta a csontjaimat, mégis engedtem a hamis, ártó melegségnek, hogy tönkretegye a lelkem. Szerettél, mikor a hasznomat vetted, mikor asszisztáltam a céljaid elérésében, szeretted, mikor kioktattál, és többnek, jobbnak látszhattál, mint én. Mérged nem csak megbénított, meg is rontott, mint afféle...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
