31 nap a jobb blogolásért: Célközönség

Forrás és tippek a kihíváshoz

Kihívásunk 27. napján a Parajunkee arra kér minket, hogy vegyünk egy pillantást a célközönségünkre, amiről hasznos információkat olvasói felmérésekkel szerezhetünk a legközvetlenebb formában, és aminek mikéntjeiről már korábban kitértünk a kihívás során.

S hogy ez miért is bír jelentőséggel?

Részben ez mind a blogunktól függ. Ha kimondottan könyves vagy filmes beszámolókat, kritikákról írsz, de tudod, hogy az olvasóid zöme 18 év feletti és otthonról látogatja az oldalad, nem kell aggódnod az olyan felnőtt-tartalmakról, amikről rizikós szót ejtened, illetve nem kell annyira ráharapni az ujjaidra, hogy minél ízlésesebben fogalmazz, ha olyan témáról írsz bejegyzést, mint pl. az erotikus modern irodalom.

Minél jobban ismered, akik az oldaladon időznek, annál kreatívabban ki tudod használni ezt mind a saját és mind az ő javukra, hiszen ha a kapott statisztikák azt mutatják, hogy főként nők olvasnak, de te több férfi kommentet is szeretnél, ennek függvényében megteheted a megfelelő lépéséket, pl, úgy, hogy több "férfiasabb témáról" ejtesz szót, illetőleg olyan fórumokon promotálod magad.

* ** *

Mint már korábban kifejtettem a küldetésnyilatkozatok kapcsán és még más posztokban, nekem sosem volt kimondottan megcélzott olvasói közönségem, és a mai feladathoz való hozzáállásom vegyes. Részben látom a dolog hasznosságát, viszont lehetetlenségnek is gondolom, hiszen az internet egy szabad hely, nem foghatjuk minden fiatal és gyerek kezét, hogy mire kattintson, mellesleg a Livejournal blogokon beállítható korhatáros figyelmeztetést is könnyen át lehet ugrani, elég csak arra kattintanunk, hogy már elmúltam 18.

Ugyanakkor egy picit túl hatásvadásznak is tűnik ilyesmikkel foglalkozni, bár nem tagadom, hogy hirdetni is tudni kell magunkat.

Mivel a blogom afféle vegyes vágott, és legpontosabb definícióban is arról írok, amiről akarok, némiképp az írásra fókuszálva – bár ezt sem mondanám igazán –, nem éppen tudnék célközönséget kierőszakolni magamból, és sosem agyaltam azon, hogy kinek szólok, mert elsősorban magamnak, a magam örömére írok. Elkezdhetnék azon agyalni, hogy miket csináljak a blogon, hogy több embert vegyek arra, hogy idetévedjen és olvasson a sorok között és meghallgassa a történetem, egyetértsen a felháborodásommal, de bizonyára valakiknek akkor se tetszene, amit csinálok, én pedig nem is akarom nagyítóval mutogatni a bejegyzéseim között az érdekes/fontos tartalmakra, mert az mindenkinek más.

Az olvasói felmérések gondolata nagyon tetszik abban a tekintetben, hogy szeretek barátkozni és szívesen megismerek embereket. Szeretném tudni, hogy kik járnak ide, mit gondolnak, miért térnek egyáltalán vissza, ha teszik. Viszont magamról tudom, hogy az ember lánya sokszor kommentelni is nehezen veszi rá magát, nemhogy kérdőíveket töltsön ki – éppenséggel én mindig félve kezdeményezek beszélgetést is másokkal –, ezért talán kicsit kishitű vagyok, ha azt mondom, igazán nem is látom értelmét, hogyha senki nem válaszolna rá.

Mindazonáltal e sorok írása közben némiképp elgondolkodtam saját magamon, és megfogalmazódtak bennem egyéb gondolatok, amik kapcsán akár nézeteltérést is találhatok a saját elveimen és nézeteimen belül, lévén hogy talán mégis lenne célközönségem, és totálisan rosszul állok hozzá az egészhez...