Azok a percek , amikor legszívesebben nem is léteznék

Antiszociális hajlamaim vannak - sosem tagadtam, egyedül  a szavak világában érzem jól magam. Erre mit csinálok, én a nagyokos? Jelentkezem az isten feje tetejére egyetemre, ahol mindenki vedel, és úgy veszem észre, éjjelente, tanulás helyett is vedelnek.
Meg kell jegyeznem, hogy nem vagyok stréber, de ha már egyszer egy ilyen költségbe vertem a szüleimet, hogy kollégiumi díj és egyebek - amíg nem utalják a diákhitelem -, akkor egyszerűen illendő lenne elvégezni, de így hogy? Sosem voltam rendes koncerten, kivéve falunapokon egyszer vagy kétszer, de nem is kell, mert elég csak kinyitnom az ablakomat, és minden este ingyen koncertet adnak itt elő különböző emberkék, fiúk és lányok, amúgy is, de részegségtől még inkább fals hangjukon.


Én, a barom, idejövök a biztonságos, szomorúfűzfa alatti hintaszékemből egy háztömbbe, ahol ismeretlen emberek vannak ismeretlen és nekem nem bejövő, hülye szokásaikkal, hogy mindenféle behatásnak tegyem ki magam. Miért is nehezítem meg a saját életemet???


Van egy szobám, már majdnem hozzám nőtt afféle helyi félmenedékként, erre idejön Ő, a nagymenő, azzal a stílussal, ami egy másik sráccal párosítva annyira tetszett, ide be az intim szférámba, és valósággal elveszi tőlem  a levegőt. Inkább halnék meg, mint hogy közöm legyen egy ilyenhez... (Semmi durvára nem gondolok, egyszerűen egy levegőmolekulán nem akarok osztozni vele.)


Ráadásul annyi esze nincs a művelt fejében, hogy bemutatkozzon, se a barátnőjének - Yes, she's my roommate. -, hogy azért vagy magától bemutatkozik nekem pasi létére, vagy megporosodott etikett-érzékem után haladva úgy érzem, igenis a csajszinak kellett volna bemutatni a csődörét.


Utálom ezt, az ilyen mérhetetlenül, végtelenül nagyarcokat, akiktől szabályosan megfulladok. Persze természetes kiválasztódás van, és az erősebb marad életben, de ha már a másik oldalon születtem, és nem akarom magam kicsinálni ezért, legyen olyan szíves minden alfahím és alfacica, hogy kerüljenek el jó messzire.


Ismeretlen és szomszédlány voltam, aki nem kért a cukorkádból - pont.