Mert ez a blog megszüntetésre kerül. Ha a délután folyamán valaki el szerette volna esetleg érni, láthatta, hogy egyelőre nem töröltem ki végleg a blogot, csak elrejtettem. Viszont lelkiismeret furdalásom volt azok miatt, akiknek nem tudtam szólni. Másoknak pedig azért nem szóltam, mert nem akartam. Kellemetlen dolog, ha olyanok is láthatják a személyes kis mesterműveidet, akiket már nem akarod, hogy lássák, de ez van. Ha tudtam volna, hogy ilyen kudarcot vallok ezzel a bloggal - sablonproblémák, és egyebet -, talán nem is indítom el. Szép volt, jó volt, de teljesen kiszívottnak érzem magam, pláne ezzel a sablondologgal, amit személyes kudarcként élek meg már napok óta.
És akkor a lényeg lényege: Szeretném megköszönni mindazoknak, akik feliratkoztak rendszeres olvasómnak! Elképzelni sem tudom néha, hogy ez megtörténhetett, hogy valami megfogott titeket abban, amit csinálok. Köszönöm a kommenteket, és rendkívül hálás vagyok, amiért megismertem pár rendes embert!
Hiányozni fog ez a kis szörnyűség, mert nagyon szerettem. Első blog-dolog, meg amúgy is eléggé ragaszkodom a cuccaimhoz. Az url-t is rendkívül sajnálom, hiszen ha ki is törlöm a blogot, ezt a címet már nem használhatom, mert akkor a nem kívánt olvasók is visszatérnének. Bárcsak Jedi hatalmam lenne, és szépen kitörölném pár ember emlékezetéből nemcsak a blogom, hanem még a saját létezésemet is. Meg mindent, ami velem kapcsolatos... Most úgy érzem - megint - elkövettem egy hibát, és remélem, a jövőben sokkal elővigyázatosabb meg okosabb leszek. Ha adhatok egy tanácsot, soha ne bízzatok senkiben! Paranoiás vagyok, de mégsem voltam az eléggé. Ne bízzátok magatokat olyanra, akiknek csak a leírt szavukat látjátok, mert egyrészt messziről jött ember azt mond, amit akar, másrészt írásban sokkal könnyebb hazudni. Leírt szavak... hazudhatnak. Hallgassatok inkább a megérzéseitekre, bár azok sem tökéletesek, mert engem is megvezettek már az enyémek. (Emlékezetes örök tévedésem marad, mikor a megérzésemre hagyatkoztam, és az alapján választottam szobatársat...)
Szó mi szó, vége.
Piper voltam, talán még hallotok rólam. Ezzel a névvel vagy egy másikkal. A visszatérésem részletei még elég homályosak, és az újrakezdés most elvenné az összes energiámat. De talán majd tavasszal... A tavasz az jó. Melegedő idő, madárcsicsergés meg egyebek. Szerelem. A fenébe is, jó lenne, ha odabújhatnék most egy pasihoz, aki az enyém, s akié vagyok, akihez tartozhatom, s ő is felvállalja, hogy hozzám tartozzon.
Álmok és vágyak... Kár, hogy sosem egyeztethetőek össze a valósággal...
*PS - Azokat, akik voltak olyan kedvesek, és kitették ajánlóba a blogomat, szeretném megkérni, hogy távolítsák el onnan, akár le is lehet iratkozni, mert egy-két napot várok, hogy ezt elolvassa, aki akarja, aztán többé már nem lesz elérhető ez a blog. Akkor meg minek foglalja másoknál a helyet, nem?
*PS - Azokat, akik voltak olyan kedvesek, és kitették ajánlóba a blogomat, szeretném megkérni, hogy távolítsák el onnan, akár le is lehet iratkozni, mert egy-két napot várok, hogy ezt elolvassa, aki akarja, aztán többé már nem lesz elérhető ez a blog. Akkor meg minek foglalja másoknál a helyet, nem?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése