Az időtartam , amikor minden idegesít , és mindenből elegem van

Rohadtul nem erre számítottam, hogy az egyetem egy nagy kalap szar a kollégiummal és Péccsel együtt. Az egyetlen jó dolog ott, hogy az egyébként gyér minőségű Tudásközpontban van egy csomó könyv Orwelltől, és hogy megismertem Dórit.

Ellenben  a körülöttem lévő emberek nagy része egy szemfényvesztő faszkalap. Igen, káromkodok, igen, mérges vagyok, és igen, szarok rá, hogy ki ellenzi ezt vagy fordul le a székről felháborodásában. Rohadtul idegesít minden az utóbbi napoktól kezdve. Mondhatják, hogy a hormonok, és lehet, hogy őmiattuk vagyok most még a szokottnál is tüskésebb, de tojok rá, hogy mitől van, egyszerűen csak nincs kedvem Pécsen lenni. Vagyis a várossal még úgy ahogy elvagyok, meg az előadásokat is végig lehet unatkozni - az más kérdés, hogy csak életem értékes perceiből pazarlok az ott töltött idővel, de hát egyébként se csinálnék semmi értelmeset mostanában.

Az a helyzet, hogy rohadtul megfeküdte a gyomrom az, hogy a körülöttem lévő emberek nagy részét félreismertem: akik első benyomásra szimpatikusnak és rendesnek tűntek, azokról kiderült, hogy egy ... nem azok, akiknek gondoltam őket. És olyanok is vannak, akikről először rossz benyomásom volt, aztán közelebbről szemügyre véve őket ráébredtem, hogy ők a valódi jó fejek.

Az egyetlen jó dolog a kollégiumban, hogy a nap nagy részében egyedül vagyok, mert az elméleti szobatársam vagy órán van, vagy a barátjánál, de rohadtul idegesítő az, hogy amikor éppen vetkőzni készülök, hogy megyek fürödni, akkor hozza fel a leány megint a csődörét, hogy beszerelje a nyomtatót. És az hagyján, hogy a jövendőbeli szakmáját tekintve a lány - szőke lévén - egy idióta és egy rendezetlen, szétszórt tökfej, aki négy hetes ott tartózkodása óta nem képes elpakolni maga után, de amikor naponta arra kelek fel hét és háromnegyed nyolc között, hogy "Avast virus database has been updated" , mindezt persze max. hangerőn, az igencsak felteszi a bazinagy mérges I-mre a pontot, pláne ha éppen 10-kor vagy fél 12-kor kezdődik csak az első órám.

De miért is panaszkodom - legalább tuti nem alszom el.

Legszívesebben otthagynám az egész szar kócerájt, legszívesebben szarnék bele az egészbe - de persze kifizettették velünk azt a kaucióként bemutatott kéthavi lakbért előre, és most villantották fel a nagy igazságot, mint minden politikus a választások megnyerése után, hogy ők csak azért fizettettek velünk annyit, hogy ne most októberben kelljen kettőt. Nagy különbség van ám közte tényleg, hogy szeptemberben nyögök ki 36 ezret vagy októberben. Merthogy náluk fél hónappal előre kell befizetni a következő havi lakbért - vagyis tulajdonképpen okosabb lenne lemondani az október 20-ára rendelt 14000 forintos telefonomat, mert mégsem lesz Hawaii, hiszen október 15-ig be kell fizetni a novemberi lakbért. Pazar, hogy voltam olyan naív, hogy azt reméltem, "Na szeptemberben kéthavit befizetek, akkor jövő hónapban nem kell, és meg tudom rendelni a telefont a diákhitelből".

Szép kis álmok, úgy bírom, hogy mindig belerondít valami és/vagy valaki a szépen elrendezett terveimbe. De rohadjon meg, valahogy kiéhezem ezt a hónapot, mert én nem vagyok hajlandó visszamondani a megrendelésemet. Igenis megérdemlem, hogy legyen egy boldog napom ebben a kaotikus felnőttéletben, még ha utána  megfeszülök a pénzhiánytól, akkor is.

Arról nem is beszélve, hogy adóssággal kezdem majd az életem a suli után, de anélkül a havi harmincezer nélkül a családomat juttatnám csődbe. Diákmunka? Na igen. Nincs olyan munka az íráson kívül, ami nekem való lenne. Bár... szívesen elmennék annak a személynek, aki koncert közben adogatja a gitárt a zenészeknek, amikor csere van. Na, az az állás igencsak pöpec lenne, pláne, ha a Muse-nál dolgozhatnék.

Álmok és valóság. Szemétség, hogy mindig a valóság győz, méghozzá KO-val.

Ja, kihagytam, hogy az az izé Bloggeren, amikor az oldalad végére odabiggyeszted a /view - et, megváltozott, és tök szuper lett. Eddig is szerettem úgy nézegetni a blogokat, de már kommentelni is lehet onnan, szóval nagyon jó lett. Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki.