31 nap a jobb blogolásért: Agytorna

Forrás és tippek a kihíváshoz

A Parajunkee utolsó előtti feladata számunkra, hogy találjunk ki minimum két új ötletet a blogunkhoz. 

Az online világban ugyanis folyton promotálnunk kell magunkat, ha figyelmet szeretnénk kapni, hiszen nem elég, ha mi tudjuk magunkról, mennyire zseniális témákban blogolunk nap mint nap, szeretnénk, ha ez a tartalom másokhoz is eljutna. Az egyéb fogásaink hamar "kikophatnak", esetleg még önmagunk számára is unalmassá válhatnak ebben a rohamosan fejlődő, virtuális hálóban, ugyanakkor vannak módszerek, amiket rutinosan, a kisujjunkból kirázva végzünk el, másokat más bloggerektől tanulunk el... – mindezek velünk alakulnak, változnak az évek folyamán, és ahogy elvethetünk valamit, ugyanúgy át is alakíthatjuk magát az ötletet.

Új, formabontó tervekkel előállni a blogunk számára a legnehezebb feladat, szinte lehetetlenség. Rengetegen vagyunk a világban, és talán nem túlzok, ha azt mondom, nincs is olyasmi, amivel valaki más már ne rukkolt volna elő, ne csinálta volna meg bármilyen formában előttünk, de az is megesik, hogy akár egymástól függetlenül lyukadunk ki ugyanoda, vagyis két, egymásról nem tudó blogger véletlenül egyazon témáról ír hasonló időben.

Van is kedvenc idézetemre erre, rendkívül találó:

"No such thing as original thought. We are shadows of stars that burned before our time"  - Tom Hiddleston

Nincs olyan, hogy eredeti gondolat. Árnyékai vagyunk csupán olyan csillagoknak, amik jóval előttünk elégtek. 

Bevallom, néha elszontyolodom, ha úgy közelítem meg, mindegy, mit csinálok, úgyis megcsinálta más, s talán míg az én fejemben megszületik a gondolat, valaki a világ egy másik szeletében akár éppen megvalósítja. Ilyenkor kicsit elkedvtelenít, hogy nincs értelme írnom, nincs értelme rajzolnom, fotóznom, hiszen egy világban élünk, ugyanaz az ég borul ránk, össze vagyunk kapcsolódva; együtt élünk, ugyanazt éljük át, ugyanabból a "halmazból" táplálkozunk. Ha egy zenekarról akarok fanficet írni, az egész olyan, mintha egy adott konténer tartalmából válogatnék; vannak bizonyos elemek, amik hasonlóak lesznek az én írásomban valaki totálmás fanficéhez, aki talán nem is ugyanarról a zenekarról regélt, mint én.

Mindig is szerettem volna egyéni lenni, valamit csak egyedül csinálni – voltaképpen ez a mániám, jó lett volna, ha rajtam kívül nincs senki abban az egyetlen valamiben, csak én. Viszont sokan blogolnak, sokan írnak, sokan fotóznak. Amennyire hasonlóak tudunk lenni, annyira különbözünk, ezt pedig a saját bőrömön ott tapasztaltam, mikor egy megadott prompt alapján írtam egy Marvel fanfictiont. Adott volt a szituáció, a szereplő mindannyiunknak, és bár előfordult, hogy többen feldolgoztak egy promptot, az eredmény mégis mindig más lett. Ahogy az egyéniségünk, az egész lényünk más, egyedi, úgy a blogunk is lehet az, és már alapjáraton a fogalmazásmódunk sem egyezhet száz százalékosan másokéval.

Néha az ötletek csak úgy elárasztanak, máskor bármennyire is kínzom az agyam, képtelen vagyok előrukkolni akármivel – ez ezzel jár.

A Parajunkee azonban most is ellát bennünket pár hasznos tippel:

• Ötletelj új helyen. Lépj ki a megszokott világodból, hagyd magad mögött a korlátaidat – csak a jegyzetfüzeted ne.
• Nézz szét magad körül. Menj el egy múzeumba, vagy egy kisebb üzletbe, figyeld meg, hogyan rendeznek be kirakatokat – mindezeket a kreatív ötleteket adaptálhatod a saját blogodra.
• Ne erőltesd. Ha nem tudsz előrukkolni semmi újjal, csak lazulj el, pihenj egy kicsit – Rómát sem egy nap alatt építették.
• Írd le. Mindegy, mi az, jegyezd fel, ami az eszedbe jut. A dolog kulcsa, hogy ne kezdj el szerkesztgetni és felülbírálni magad, csak add ki magadból – ezt hívják "szemétlerakásnak".
• Ha teheted, szervezz találkozót más bloggerekkel. Nincs is jobb, mint egy laza ötletdömping egy finom kávé, tea és süti mellett – beszélgetésekből spontán születnek a legjobb dolgok.

Mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagynunk a következőket:

• fő a kényelem és legyél kipihent,
• ne gondold és ne analizáld túl, csak vesd papírra, ami eszedbe jut,
• szánj időt a kreatív ötletelésre, aztán tedd félre, majd térj vissza hozzá, miután kiszellőztetted a fejed.

* ** *

Ami engem illett, ritkán szoktam azzal a céllal leülni, hogy most mindenképpen meg kell szülnöm egy ötletet. Az gyakrabban megesik velem, hogy előrukkolok valamivel, aztán észreveszek másnál valami hasonlót, ilyenkor vérzik az agyam, hogyan alakítsam át, viszont az esetek többségében inkább félreteszem. Most elég sok az inspirációm, már-már pillangókként röpdösnek az ötletek a fejemben; ezeken aktívan gondolkodom, hogy mennyire illenének a bloghoz, mennyire tudnám rendesen csinálni, illetve hogy egyáltalán kivitelezhető-e. 

Mindazonáltal én inkább a cselekvés híve vagyok, az esetek többségében nem gondolkodok annyit, csak csinálom, különösen, ha van rá ihletem, a többi pedig kialakul útközben, elvégre a blogolás is ugyanolyan spontán voltaképpen, mint maga az élet.