Utólagos bejegyzés:
- szakmai gyakorlat: könyvtárlátogatás=dögunalom. Kezdek egyre jobban rettegni a szakmámtól, mert könyvtárosnak lenni=még inkább dögunalom. Kár, hogy nem tudom, mit akarok kezdeni magammal meg a jelentéktelen kis életemmel.
- Nőnap, de olyan, mintha nem is lett volna az. Egy csoporttársam (fiú, egyszóval jellemezve az illetőt: visszataszító) azt se tudta, hogy milyen nap van, nem köszöntött fel senki. Jó, nem mintha annyira elvárnék egy gyémánt ékszerszettet vagy nercbundát, csak rosszul esett nézni, ahogy mindenki egy szál tulipánnal mászkál, a szerelmes lovagok is adnak valamit a hölgyeiknek, én meg megszokott magányomban álldogálok a hatalmas világban egy porszemként egyedül...
- Utazás haza az én kedvenc csütörtöki kétórási buszommal. Bár azt hittem, sosem indulunk el, mert ahogy egy busz ment el a miénk mellett, megkarcolta a baloldali tükrét. A sofőr eléggé mérges volt, bár nem veszekedett a másikkal.
- Hazaérve pár órát szerencsétlenkedtem, aztán beestem az ágyamba és elaludtam, éjjel ébredtem fel három óra harmincvalahány perckor, magamra aggattam a pizsamámat, és valahogy vissza tudtam aludni. Mostanában egyre többet fáj a fejem/szemem, mert nem hordom a szemüveget. Na meg a kijelzőktől, már az okostelefonom fénye is bassza a szemem. Minden bassza már a szememet. De akkor sem fogom hordani azt a hülye szemüveget. Utálom és kész. Nem érdekel, hogyha azt mondják, hogy nem áll rosszul. Úgyis tudom, hogy csak azért mondják, hogy mondjanak valamit. Majd ha lesz rá pénzem - nem most -, veszek kontaktlencsét vagy megoperáltatom magam, és kérek mondjuk barna szemeket. Azokon úgyis jobban mutat a lila szemhéjfesték, mint a kéken.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése