bride wars

A mai napon egy hatalmas nagy lépésre szántam el magam: addig-addig hajtott a vérem, hogy megnéztem egy Kate Hudson filmet. (Ez azért érdekes, mert... vegyes érzelmeim vannak a nővel kapcsolatban.) 

Tulajdonképpen mindenre fel voltam készülve; hogy jó lesz, avagy sem, és azt is tudtam, hogyha megnézem, valamilyen szinten tetszeni fog. Persze lehet, csak azért, mert Hudson fejét kékre festették Anne Hathaway jóvoltából... xD *gonosz*

A keserű pirulát félre téve, nem volt rossz a film, mondjuk annyira szenzációs sem, és magam sem értem, miért akarnám megnézni még egyszer... egy párszor. Lehet azért, mert akkor tulajdonképpen mégis tetszett ??? Na mindegy. (Ám valamikor tuti meg fogom még nézni, mert szinkronosan láttam elsőre, és mániám az eredeti hang... )

Rövid tartalmat meg egyebeket most nincs kedvem írni, pár szóban (naja, mintha tudnék pár szóban összefoglalni valamit...) elég talán annyi, hogy van két nagggggyon jó barátnő, Liv (Hudson) és Emma (Hathaway), akik megfogadják gyerekként, hogy júniusi esküvőt fognak tartani a nem tudom mi a neve csúcsszuper plázában..., hotelben..., pláza hotelben... nem emlékszem, hol... 

Felnőve a fogaldalmuk, és egyben álmuk, beteljesüléséhez közeledve azonban a nagy barátság veszni látszik, mikor kiderül, hogy egy ügyefogyott asszisztens miatt ugyanarra a napra tették az esküvőjüket. (Ja, mert hát igen: a puccos helyszínre időben be kell ám jelentkezni.) És hogy ez miért baj? Nem tudom, a filmben végig ezen agyaltam, hogy minek kellett így felfújni az egészet, eldobni egy tizenakármennyi éves barátságot, csak mert egy napra írták be őket. Ha annyira össze vannak nőve, szerintem tarthattak volna speciel dupla esküvőt is, de nem, szépen hajba kellett kapni, amit én sosem fogok megérteni, hogy miért kellett, de végső soron ez hozta azt a sok vicces - vagy inkább sablonos és kiszámítható? - jelenetet, amin bármennyire is akartam elfojtani, de jókat derültem azért.

Az is igaz azonban, hogy naponta nem bírnám elviselni ezt a könnyed amcsifilmes műfajt: romantika, poénok, nők a hülye kis problémájukkal... Üditő agyzsibbasztó másfél óra volt, de az is lehet, hogy azért, mert ritkán nézek ilyeneket, és pont belefért még ez az adag, sőt elég lesz egész évre.

De kezdek átcsapni negatívba, és ez azért nem fair, mert a hangulattal, amit némely szavam áraszt ellentétben igenis bírtam a filmet, még ha egyéb egyéni szoc. problémáim miatt is nem szívesen ismerem ezt be. Bár Kate-hez szerintem nem illik a frufrus fej - nekem száz, hogy jobban áll, ezt ki merem jelenteni tűnjek bármilyen egoistának -, de a karaktert jól hozta, egye fene, még kicsit szimpatikus is volt. Anne-ben picit viszont csalódtam. Nem azért, mert hogy rosszul játszott volna, csak ahhoz képest, milyen szép egy nő, nekem kicsit úgy tűnt, hogy nincs ez annyira kihangsúlyozva ebben a filmben, ami lehetett a karakter jelleme miatt is... 

Szó mi szó, engem megfogott. Kiszámítható, gagyi amcsi film, ,,poénáradat'' (azért idézőjelben, mert attól függ, kinek milyen poén jön be), láv, barátság... Ó, és heppi end! Majdnem elfelejtettem a legfontosabbat, a nélkülözhetetlent. 

Azért nem szeretem az ilyen filmeket, mert ha van is bennük egy picike válság meg krízis, minden rendbe jön, minden szép, és tökéletes, és jó, a főszereplő haja tökély - még futás közben is -, bőre makulátlan... , és minden egyéb rohadt dolog, ami a való életben nem mondom, hogy nincs meg, de az biztos, hogy nem ilyen nagy adagban fordul elő.

* * *

Íme egy kis trailer... sikeresen lelőnek benne szinte minden jó részt a filmből, úgyhogy én még nem is spoilereztem sokat...