Meg akarlak érinteni. Úgy, ahogy te tetted velem. Testben és lélekben, szívben és elmében. Akarom, hogy csodálj, akarom, hogy tisztelj. Azt akarom, hogy érezd, amit én érzek mióta megláttalak. Hatni akarok rád, ahogy te is tetted énvelem.
Mondanék neked valamit, de torkomra fagy a gondolat, valahányszor csak meglátlak. Megérintenélek, de sosem foglak - nem érlek el. Olyan vagy nekem, mint az álom: megfoghatatlan, elérhetetlen. Itt laksz bennem, de nem vagy enyém, nem vagy egy velem. Másé vagy, önmagadé, és nem tudom, hogy jutna-e még nekem hely.
Megbabonázol, pedig nem hallottam a hangod, a nevetésed. Nem tudom, milyen ember vagy. De mégis, feltör bennem egy különös érzés, te indítod el. Mintha nevetne a lelkem, mintha kifogyna belőlem a levegő. Érezni akarlak, tudni, hogy ott vagy, ahol én. Eggyé akarok válni veled. Úgy, mint senki más.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése