hétfő, június 13, 2011

A dalszövegek hazudnak

Az énekes érces hangján üvöltve próbálja a tudtomra adni, hogy továbbléphetünk. Tulajdonképpen olyan optimista felfogás az egész, még ha maga a dallam kicsit szomorkás is. El is hinném neki, ha nem tudnám, hogy ez rohadtul nem igaz. Legyen szó bármiről, ami fájdalmat okozott nekünk, nem tudunk továbblépni, nem tudjuk túlélni anélkül, hogy mi magunk meg ne változnánk, akár gyökeresen is. Egy részünk végleg elhal, a többi túléli és erősebb lesz. Keményebb, kicsit könyörtelenebb, hogy el tudjuk bírni a következő napot.


"We can go on"

Én megpróbáltam. Lezártam egy rövid, de igencsak tartalmas korszakot az életemben. Most itt állok, tükörbe nézek, és igencsak nem tudom, hogy aki visszanéz rám, én vagyok-e még. Ez vagyok én igazából vagy egy olyan személy, akit én kreáltam, de fogalmam sincs, hogyan tovább?
A nevem ugyanaz. Legalábbis még mindig azon szólítanak, amin másfél hónap híján már két évtizede. Reggelente belenézek a tükörbe, és ugyanaz a kócos fej pislant vissza rám. A változás kívülről csak annyiban látszik, hogy sovány vagyok. A szív ügyei megterhelik a szervezetet.
Ha bele tudnának látni a fejembe, akkor ott lennének az igazán összekuszált dolgok. Siralmak, szánakozások, eldugott félelmek, vágyakozások, álmok. Gyengébb és erősebb elhatározások. Ha belelátnának a fejembe, mit mondanának róla? Normális, reménytelen idióta vagy még menthető? Mi van egy normális elmében, és mi a normális?

"Tell me what the fuck is wrong with me"

Ez már kicsit jobban tetszik. Miért mindig magamban keresem a hibát? Nem mondom, hogy tökéletes vagyok, de nem lehetek én a selejt. Fura a gondolkodásom, de semmiképpen sem lehetek mindig én az elcseszett. Kell, hogy legyen más is.

"Was it a dream?"

Álom volt? Néha azt hiszem. Nem tudom elhinni, hogy egy jó dolog véget ért. Miért? Persze semmi sem állandó, de miért ilyen csúnyán kellett vége lennie? Hiszen olyan jó volt. Vagy nem? Kezdettől fogva hibás ösvény fölött lebegtem? Ez most a helyes ösvény? Most már két lábbal állok a földön?

"No I'm not saying I'm sorry one day maybe we'll meet again"

Talán találkozunk még. Akkor már én is más leszek, felnőtt. Sokkal jobban tudom kezelni a helyzetet. Most még homokba kell dugnom a fejem, most még menekülnöm kell tőled. Mert ez segít tovább a sorozatos levegővételen.

"I will never forget. I will never regret. I will live my life"

Ez vagyok én, ez az életem. Döntéseket hozok, legyenek azok helyesek vagy rosszak, de nem bánom meg őket. Nem bánom, hogy élek, nem bánom, hogy így élek. Ez én vagyok. Író akarok lenni, és elérem a célomat. Veled vagy nélküled. Egyedül, mert az a legfárasztóbb és legdicséretreméltóbb. A legnagyobb dolog, amiért elismerhetnek.


"This is war"

Vetélytársak, barátok és ellenségek. Kiben bízhatsz, kiben nem? Talán még magadban sem? Ha meg akarod állni a helyed, ha élni akarod az álmod, először is hinned kell magadban. Ez a legfontosabb, és senki nem tud megállítani.

I do believe in myself. Igenis hiszek magamban.


** * *** * **
Ihletadó muzsika:
Creed - Walk away in silence
Linkin Park - Given up
30 Seconds to Mars - Was it a dream?
30 Seconds to Mars - Closer to the edge
30 Seconds to Mars - This is war






2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Úgy érzem, ez a bejegyzés inkább saját magadnak szól, mint a nagyvilágnak, ezért nem tudom, mennyire illik vagy nem illik hozzászólni. Mindenesetre megteszem, mert tetszett. :)
    Én is gyakran írok magamnak efféléket, mert egyrészt jól esik, másrészt később visszaolvasva motivál, emlékeztet arra, hogy miért is választottam ezt az utat. Talán lehetetlennek látszik, de amíg érzi az ember, hogy ez az, amit igazán akar az életben, addig megéri vállalni a nehézségeket és tovább üldözni az álmot. És megtenni mindent, hogy valóra váljon.

    Ne haragudj, ha nem sok értelme volt ennek, de épp tegnap kellett kicsit helyreráznom magam a jövőképemet illetően, és a bejegyzésed ezt hozta elő.

    További szép napot! :)
    Olivia Green

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Dehogyis baj, hogy hozzászóltál! Köszönöm szépen, és örülök, ha tetszett. :)
    Néha én is elbizonytalanodom, és általában a zenék ráznak helyre, ez is abból lett.

    Igen, valamilyen szinten személyes, de szerettem volna másokkal is megosztani, egyfajta ösztönzésként. Hátha van még valaki, aki hasonlóan érez.

    Nagyon is volt értelme annak, amit írtál! Nem is mondhattam volna szebben, és még egyszer köszönöm, hogy leírtad. ;)

    Neked is szép napot! :)

    Piper

    VálaszTörlés