Megint hülyét kapok

Huh... Végeztem a középiskolával. :)

Most már csak annyi gondom van, hogy befejezzem a felvételis cécót július hetedikéig. (Bár nem is tudom igazán, hogy el akarok-e menni vagy 120 km-rel arrébb, ahol magamnak kell megállnom a helyem. Basszus,  a főzőtudományom kimerül a melegszendvics-készítésben, illetve nagyon jól tudok félkész leveseket meleg vízben feloldatni. Vagyis ha egyedül kellene megélnem, pár napon belül végezne velem az éhhalál...)

És akkor az eredmények:

Magyar nyelv és irodalom: jeles

Matematika: közepes

Történelem: jó

Angol nyelv: jeles

Német nyelv: jeles

Ezek szerint mégsem vagyok olyan hülye, mint azt pár volt tanárom és osztálytársam hiszi.

Az érettségi átlagom 4,4 - ez két dolog miatt is meglepő: egyrészt, mert nem tanultam semmit, másrészt pedig az év végi osztályzataim tükrözik a tanulás iránti ellenszenvem: 3,25.

Érettségi tehát kipipálva, és valljuk be, nem is volt olyan hű, de nehéz. Persze azért igencsak levert hétfő reggel a víz, hogy volt pofám úgy bemenni a megnyitóra, hogy előzőleg semmit nem próbáltam a fejembe verni. És ezután sem fogok nagyon tanulni. :P (Azt azért belátom, hogy szerencsém is volt a tételhúzásban.)

A volt osztályomban van pár diák, akik a tanulásra teszik fel az életüket. Ha rossz jegyeket kapnak, majdnem harakirit követnek el. Na jó, túloztam. Csak az egyik ilyen, a másik lazán kijavítja a rosszjegyet következő nap. De attól még ugyanolyan túlbuzgó diák mind a kettő.

Hogy ellenszenvem lenne a kitűnökkel kapcsolatban? Valószínűleg csak irigy vagyok a rengeteg vállveregetésre, a sok oklevélre és jutalomkönyvre. Minden bizonnyal.

Példát kéne vennem az elszántságukról? Talán. Azonban egyáltalán nem érzek szándékot arra, hogy látástól mikulásig tanuljak az ötösökért, oklevelekért, könyvekért, vállveregetésért.
Szabadidőmben azt csinálok, amit akarok. Tanulás nélkül is tudok jó jegyeket szerezni néhanapján, és ezért vállon veregethetem saját magamat. Oklevelet, ha akarok, könnyűszerrel nyomtathatok, bár nincs rá szükségem, hogy ide-oda teszegessem a régi fecniket. Így is allergiás vagyok a porra, és a régi papírt sem bírom megfogni. Könyvet pedig mindig veszek, ha van éppen olyan, amiért hajlandó vagyok felváltani a zsebpénzem.

Nem vagyok mintadiák, és azt hiszem, nem is nagyon lennék az, de azért némi elégedettséggel tölt el az érettségi eredményem. Néhányan pletykálkodhatnak a hátam mögött, hogy biztos azért nem maradtam ott banketten, mert olyan rosszak lettek a jegyeim, hogy sírva hazaszaladtam, de nem érdekel. Mondjanak, amit akarnak. Igazság szerint rohadtul elszomorító, hogy az emberek nagyrésze csak ahhoz ért, hogy vigyorogjon a másik képébe, kiszedje belőled a magánéleted legapróbb piszkos morzsáit is, aztán meg pofákat vágjon a hátad mögött. Az ilyen verheti magát a tapétányi oklevelével, akkor se lesz normálisabb a büdös életbe. És lám: hiába van az embernek tonnányi oklevele, az nem bizonyítja a valódi értelmi szintjét.