Ha nem tetszik, ugorjatok át fölötte, menjetek például a Káprázatra, arról az a hír járja, hogy jó kis írásom. De csak azért, mert nem mutattam még meg a magyartanáromnak. Érettségi után, pontosabban szóbeli után tervezem neki megmutatni.
Hajaj! Hogy milyen kíváncsi vagyok, vajon mit fog mondani! A suliban nem volt valami nagy véleménnyel rólam. De ez végül is miattam is van. Mindegy, az a múlt, én pedig nem akarok a múlton rágódni. És mivel már megint kezdek eltérni, jöjjön a nap poénja - legalábbis nekem:
Anyu álmosan kikel az ágyból, éhes. Humorosan megjegyzem neki:
- Anyu, nézd már milyen nagy piros táskák vannak a szemeid alatt!
Belenéz a tükörbe, és a következőket mondja:
-Ezek nem táskák, b*zdmeg, hanem bőröndök!
Azt hiszem, ez az a valami, amire azt mondják, hogy az anyák értik a dolgukat. Legyen szó gyerekük felvidításáról vagy védelmezéséről. Ők a legjobbak.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése