Szülők veszekednek. Apa keze lendül. Gyerekek felsírnak, magukat okolják. Eddig csak filmekben láttam ezt, de a valóságban is így van.
Az egészben az a legmulatságosabb, hogy még ennek ellenére is megszorul a szívem, valahányszor az kerül szóba, elhagyjuk. (Más kérdés, hogy nem tudjuk, mert nincs pénzünk és nem tudunk hova menni.)
Nem rossz ember ő, nem. Csupán két személyisége van - vagy egy nagyon rafinált mélyen szadista lélek, ki remekül alakít egy alibit. Gyáva. Gyáva, mert erejét csak a családon belül meri fitogtatni, sehol másutt.
Sajnálom. Sajnálom őt, mert ha valóban működik a karma és a ledolgozandó bűnök, neki aztán bőven lesz még mit tanulnia következő életében.
S mi a legrosszabb? Hogy gyenge vagyok, s nem tudok segíteni anyámnak. Gyenge nő vagyok, ki még alkalomadtán a saját árnyékától is megijed.
Ez egy elbaszott világ, egy elbaszott élet, egy elbaszott család. Nincs kiút.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése