Ál-, ál-, álnevet, használok, ha kell, ha nem

Régen írtam ide, pedig tulajdonképpen ez az eredeti blogom, az első, az original, a hamisítatlan Piper blogja. Vagyis nem. Azóta több helyre is befurakodtam, és van egy másik, amit sokkal jobban szeretek, és... Egyszóval, ami eszembe jut, hogy kiírhatnám, mindig a másikra tervezem kirakni, ezt pedig... Nem törlöm ki, de nem is fog aktív életmódot folytatni, ahogy most látom.

Majd még alszom rá egyet, hogy visszaállítom-e az eredeti, az első, az original, a hamisítatlan Piper blogja-sablont, vagy hagyom-e így, ahogy van. Eddig szerettem ezt az új sablont, de a képekkel mindig köcsögösködik, és nem is tudom, hogy miért nem törlöm én ki ezt a blogot? Eddig az zavart, hogy nem voltak követőim, hozzászólásaim, aztán kicsúszott a kezemből a blog, mert hiába terveztem el, hogy kis vegyesen írok ki hol magán dolgokat, hol történeteket, most már nem tudom, nem érzem úgy, hogy ezt meg lehetne oldani jól. Nem olyan, mint elképzeltem, hanem sokkal rosszabb.

Meg aztán a mai esős napon rájöttem, hogy mitől kap el az idegbaj. Ezt tulajdonképpen egy fészbúkos alaknak köszönhetem, hogy tisztábban látom kicsit magam. Az adatlapja szerint indiai csávó, de ki tudja? Attól, hogy kiírunk valamit a végtelen internetre - És valóban végtelen? Csak mert egy párszor már kiírt olyat a kedves böngészőm, hogy elértem az internet végét... Fura. -, nem biztos, sőt, fura lenne, ha igaz lenne.

Anyám nem akarta elhinni, hogy akadnak olyan alakok fészen, akik más néven, más képpel adják ki magukat, aztán mikor bebizonyítottam neki, hogy nem nagy ördöngösség létrehozni egy tetszőleges fiókot, azt mondta nekem, hogy csalok, és az illető, akit létrehoztam ma délután, az nem az ő lánya.

Nem bántódtam meg, mert előre megmondtam neki, hogy nem fogom feltüntetni őt anyámként, mert akkor egyből kiderülne, hogy én vagyok én, és nem azért csináltam, hogy az ismerőseim megtaláljanak. Rohadtul elegem van már az értesítőkből, abból, hogy amikor kirakok valamit, az vagy nagyon tetszik, vagy nagyon röhögni tudnak rajta/rajtam. Mondhatják, hogy túlreagálom, de utálom, amikor beszólás, de tudod, hogy csak ugratlak-féle hozzászólásokat, véleményeket, benyögéseket kapok másoktól. Nem értem a viccet, az ilyen viccet pláne, és én mindig megsértődöm és komolyan veszem, mert a végén már sosem tudom eldönteni, hogy mi az, ami még a poén, és mikor küldenek el ténylegesen a búsba.

Egy ismerősömtől már megszabadultam emiatt, és lassan már úgy érzem, ki kellene törölni mindegyiket, vagy inkább megszüntetni a fiókomat. Lehet, hogy szálka leszek egész életemben a társadalom szemében, de én igenis egy antiszoc személyiség vagyok, és rohadtul félek az emberektől, hogy megbántanak. Nem szeretem, ha észrevesznek, és basszus, most így menjek egyetemre, egy új közegbe, ahol a többség mind partizik és alkoholizál, amit tiszta szívemből rühellek. És nem utálom őket, mert nem érdekel, hogy mit csinálnak, csak egyszerűen hagyjanak békén a partikkal, az ismerkedéssel és az alkohollal, de főként a sörrel. A pezsgőt szeretem, ír krémlikőrt és Guinnesst pedig úgy is fogok venni magamnak, mert az ír, de szigorúan csak Írországban fogom erre szórni a pénzem, máshol nem. Legyünk stílusosak, és egy ír italt igyunk már Írországban, nem?

Ma, amikor létrehozott új alteregóm nevével garázdálkodtam fészen, nemcsak arra ébredtem rá, hogy nem is olyan nehéz angolul kommunikálni, hanem amikor az a nevezetes indiai alak ismerősnek jelölt, ezzel befurakodva az addigi magánszférámba, és megfertőzte a felszabadult délutánomat megint szorongással, akkor jöttem rá, hogy mit akarok igazából. Meg is fogalmaztam neki. - Elnézést, ha valaki pörfikt angolos ideakad, és hibát talál csodálatos eszmefuttatásomban, de annyira jól elkaptam a lényeget vele, hogy mit érzek, hogy kár lenne megpróbálnom magyarul is kifejezni. Mondjuk ez fura, hogy az anyanyelvemen nem tudom megfogalmazni, de van ez így...

Az érthetőség kedvéért leírom, hogy is jutottunk el az alább látható megfogalmazásomhoz. Nos, szépen megköszöntem neki, hogy bejelölt, és szíves elnézését kértem, amiért én nem akarok ismerősöket, mert antiszoc vagyok. Erre ő visszaírta, hogy ő is az, de szeret beszélgetni, satöbbit csinálni a neten. Nos, erre én megpróbáltam megértetni vele, mi a bajom:

I see. But I'm not thinking the same way like you. I dont like when I feel that I am linked to a person. Not just in a relationship, in every way - friends, relatives, and so on... I have a really crazy mind.

És igen, most hogy kedves alteregómat nem jelölheti be senki ismerősnek, nem zargatják az ismerősök lájkjai, bökései, kiírásai, igenis sokkal jobban érzem magam. Vannak oldalak, amikkel kommunikálok, de azért is hoztam létre ezt a másik profilt, hogy ne ugassanak bele az ismerőseim, hogy mit posztolok és mit nem, vagy éppen kinek kommentelek, és kinek nem.

És tulajdonképpen most fogalmam sincs, hogy mi a fene van velem, mert tényleg egy antiszoc emberke vagyok, és fogalmam sincs, mit keresek a világon, mikor az teli van emberekkel!