Változás
Nemrég egyik kedves ismerősömet megkérdeztem, neki mi a véleménye az első és a második sablonról, szerinte melyik volt a jobb? Nos, ő azt felelte, neki mindkettő tetszett, és hogy maradjon a második, mert szerinte felesleges változtatni a sablonon. Én nem értek vele egyet.
Most, a harmadik sablonváltoztatásom után úgy gondolom, hogy feldobottabb vagyok én is, és a kicsike is. Mivel egyetlen ember véleménye akár percek lefolyása alatt változhat, sőt az enyém akár naponta többször képes 180 fokos fordulatot venni, ezért úgy gondolom, teljesen hasznos és klassz dolog, ha időnként új formába öntjük a blogunkat.
Ellentmondás
Az előző bejegyzésben azt írtam, az eredetit fogom visszaállítani, de helyette egy másik csillagos képet töltöttem fel, mert amikor visszaállítottam sablontervezővel az eredeti képet, hiába volt lila, egyszerűen unalmasnak és elnyűttnek éreztem.
A második sablont nagyon szerettem, de nem jelenítette meg Chrome-on rendesen a képeket, és hiába néztem meg a másik 4 böngészőmmel, ahol jól adta be, mivel én most a Chrome-ot szeretem és azt is használom többnyire, elképesztően idegesítő volt, hogy mindig hülyén adta be a képeket a saját blogomon.
A HTML-ben kicsit jártasabb lettem, és meg tudtam csinálni egyet s mást, de azt végképp nem tudtam, hogy mi lehetett a baj.
Welcome!
Így hát most ez a harmadik sablonom, és imádom!^^ Aztán majd ha megint úgy érzem, hogy felmegyek a saját blogomra, és úgy unom, ahogy van, újfent változtatni fogok.
Szerintem nem felesleges a kinézetet, elrendezést vagy a színeket variálni, inkább olyan, mint egy új fazon vagy egy hajfestés.☺Vagyis pöpec.☻
...és most annyira beleszerelmesedtem az új kinézetbe, hogy legszívesebben csak nézegetném most egy ideig, de jobban teszem, ha szépen lefekszem, mert holnap fontos dolgokat kell elintéznem. Most már írnom sem érdemes nekiállni, mert ha beindulok, reggel öt lesz, mire nagy nehezen abba tudom hagyni, és mivel lassan már egy hete csinálom ezt, hogy akkor fekszek le, mikor más felkel, tisztára nem tudok éjjel aludni, délig vagy kettőig alszom, a szemeim dagadtak és égnek, a lapockám pedig rettenetesen fáj. Pech, hogy a fotelbe nem tudok leülni, mert ott nincs net. Szóval vagy írok a fotelben, és nem tudok utánajárni semminek, aminek következtében pontatlan lesz az írásom, és az pedig megbocsáthatatlan, vagy itt maradok az íróasztalnál, és harmincévesen új gerincet kéne majd szereznem magamnak...
---Vagy mire harminc leszek, már egy új testet is kérhetek?!---
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése