Február van. Rühellem, imádom. Egy évfordulós hónap, az évforduló pedig a kettes számot viseli idén. Szép. Szép. Csak az a rohadt vé betűs undormány nap ne lenne. Mindenhol csak piros kis szerelmetes cuccokat látni, így lepd meg a párod, úgy lepd meg a párod. Hülyeség az egész. Kézenfogva, egymáson lógva mászkálnak ezek az idióták fel-alá, halmozzák azt a rengeteg sok felhajtást, így szeretlek, úgy szeretlek, jaj, meghalok nélküled, aztán iksz idő múlva másért van oda mindegyik. Szerelem? Hülyeség az egész, nem létezik. Érzelmek, kémiai folyamatok, marhaság nagy kalap szar, de love is forever nem létezik.
Az emberkék összeütköznek, egymásba esnek, felcsinálják egymást, aztán ha jön egy új kis emberke, akiért lángra lobbannak, hagyják a kölyköket, jön a válás, és megint love is forever van - egy másik emberrel. Méghogy a szerelem örök, micsoda nevetség! Örök hűség, házasság, értelmetlen hülyeség az egész. Ma téged szeretlek, holnap már a Gézut, Bélát, Istvánt, Barnabást. Ma nem tetszik az Adorján, leszarom magasról az Adorjánt, mert én a Xavért lávolom, Adorjánka best friendjét, aztán fordul a világ, és holnap már Xavérkát szarom le, nem hoz lázba, hanem a best friendje, az Adorjánka. Ki érti ezt? Kinek kell ez? Minek van erre a szükség, mi az értelme?
A szerelem hülyeség. Ahogy az ember érzelmei is. Mindenféle szarság, összegubancolódva, felfordulva, kifordulva, összeállva, elárasztanak, hogy már belebetegszel, aztán meg eltűnnek a francba, és helyette az újabb szarság.
Pesszimista vagyok, ha valakinek nem tetszik, ne olvasson. Ilyen vagyok, nekem a pohár félig üres, és nem változtatok magamon senki kedvéért. Nem fogok xyz-t hallgatni, csakmert Izidor azt szereti. Elegem van az érzelmekből meg a férfiakból, meg úgy mindenből.
Az a jó, hogy a héten nincs suli az idő miatt. Legalább ez a buzi hideg meg a hó is jó valamire.
*Nyolc nap kimaradt. Majd ha lesz kedvem bebiggyesztek valamit, elvileg úgyis be lehet állítani a bejegyzések közzétételi idejét. De nem igazán érdekel. Tök mindegy, mit csinálok, igazság szerint már írni sincs kedvem. Elkezdek egy történetet egy érzelem miatt, megakadok benne, vagymert suli, egyéb miatt nem tudom írni, aztán mire tudnám, már nem is érzem azt, ami arra késztetett, hogy elkezdjem azt a történetet. Sőt, olvasni se bírom már. Az érzelmek hülyék, irányítanak, félre vezetnek minket. Szarnak vannak. Szeretném mentesíteni magam alóluk. Engem ne befolyásoljanak ilyen hülyeségek egész életemben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése