"Hűdejó!!!" - Ezt ennél jobban nem tudom kifejteni. Eddig is voltak problémáim azzal, ha nem tudtam kifejezni magam, de most sehogy se tudom. Nem tudom, gondolataim vannak, de nincs erőm leírni sem őket. Ez van. Vannak jó, nevetős pillanataim, de alaphangulatom is megvan emellett, ami nekem a depi - ez a szó olyan ... "jaj, figyelemre vágyok és öngyilkosság gondolatával rakom tele a falam, hogy mindenki velem foglalkozzon"-jellegű. És én nem ilyen értelemben gondolom. Összezavarodott, kiábrándult vagyok, és egyebek, de nem feltűnési viszketegséges. Bár ki tudja. Lehet az vagyok tudat alatt, csak így adom az ártatlan lánykát, hogy én legyek a főhősnő :D
Szóval ja. Nem tudom, milyen lennék, ha nem olyan életem lett volna, amilyen, lehet egy picsa lennék, az a plázacica típus, bár úgy gondolom, a plázacicáktól már sokkal durvább faj kezdi átvenni az egyeduralmat...
A lényeg, hogy nem gondoltam volna a zenei előzményeim alapján, hogy valaha ilyen zenéket fogok hallgatni, önszántamból, és még szeretni is fogom. Nem vagyok külsőre egy rocker, de közelebb érzem magamhoz, mint bármi mást. Persze hallgatok néha egy-egy populáris szart is - naponta egyszer belefér -, de a média lejátszómra nem tenném rá, max. csak akkor, ha a dalszövege vagy a hangulata nagyon betalál, de általában akkor is max. egy hét, és kitörlöm.
Szóval... azt hiszem, örülök, hogy ilyen vagyok. Nem mondom, hogy nem akarnék néha, olykor, sokszor más ember, más személyiség lenni, de azt hiszem, nem vagyok olyan rossz, bár ezzel most ne tessék kiforgatni a szavaimat, hogy el vagyok szállva magamtól, mert korántsem.
Egy szó mint száz, éljenek a gitárnyűvések és az ordítások, ó, és a dobok! Most ha megkérdeznék, utóbbi került az első helyre, talán még a zongorát is másodikra küldte. Persze - vagyis sajnos? - nem tudok dobolni, csak észrevettem magamon, hogy egy ideje - hehe, pontosan tudom, mióta :P - jobban odafigyelek a zenékben a dobra, és annyira, de annyira simogatni tudja az ember fülét. ^.^ Szeretek a zenékben kis részletekre összpontosítani, és végighallani az egész számban (mármint nem az én számban, csak nem akartam még egyszer zenét írni, a tracket meg too muchnak éreztem ide) - pl. csak egy dallamot megpróbálok végighallani az egészben, vagy hogy is mondjam, szar vagyok, nemtom kifejezni magam -, de a legjobb akkor is egyben az egész; egyszerre többmindent hallasz, és többminden simogat. :D
Hát igen, ezt hívják eargasmnak. *muhaha*
A lényeg, hogy nem gondoltam volna a zenei előzményeim alapján, hogy valaha ilyen zenéket fogok hallgatni, önszántamból, és még szeretni is fogom. Nem vagyok külsőre egy rocker, de közelebb érzem magamhoz, mint bármi mást. Persze hallgatok néha egy-egy populáris szart is - naponta egyszer belefér -, de a média lejátszómra nem tenném rá, max. csak akkor, ha a dalszövege vagy a hangulata nagyon betalál, de általában akkor is max. egy hét, és kitörlöm.
Szóval... azt hiszem, örülök, hogy ilyen vagyok. Nem mondom, hogy nem akarnék néha, olykor, sokszor más ember, más személyiség lenni, de azt hiszem, nem vagyok olyan rossz, bár ezzel most ne tessék kiforgatni a szavaimat, hogy el vagyok szállva magamtól, mert korántsem.
Egy szó mint száz, éljenek a gitárnyűvések és az ordítások, ó, és a dobok! Most ha megkérdeznék, utóbbi került az első helyre, talán még a zongorát is másodikra küldte. Persze - vagyis sajnos? - nem tudok dobolni, csak észrevettem magamon, hogy egy ideje - hehe, pontosan tudom, mióta :P - jobban odafigyelek a zenékben a dobra, és annyira, de annyira simogatni tudja az ember fülét. ^.^ Szeretek a zenékben kis részletekre összpontosítani, és végighallani az egész számban (mármint nem az én számban, csak nem akartam még egyszer zenét írni, a tracket meg too muchnak éreztem ide) - pl. csak egy dallamot megpróbálok végighallani az egészben, vagy hogy is mondjam, szar vagyok, nemtom kifejezni magam -, de a legjobb akkor is egyben az egész; egyszerre többmindent hallasz, és többminden simogat. :D
Hát igen, ezt hívják eargasmnak. *muhaha*
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése