Nem voltam annyira depis, az előző bejegyzés alapján, meg amit mondok, talán ez jön le inkább, de tényleg nem voltam/vagyok az. Csak tények - valamennyire tisztábban látott tényként kezeltem az egészet, és inkább magamon nevettem, hogy csak most jöttem rá az egészre. Na meg nem tudom, mit csináljak, de erre talán majd rájövök egyszer.
Tovább haladva az órarenden, a szerda az egy csúnya nap lesz, már el is könyveltem afféle fekete pontként, amin minden héten túl kell esni, hogy utána jól érezhesse magát az ember. És milyen jó helyen van! A hét közepe... Előtte azért aggódom, mert egyre csak közeledik, csak fenyeget, utána meg, hogy túljutok rajta, nemhogy megkönnyebbülnék, hanem azért aggódom, hogy jön a következő. A legjobb leginkább az a pár perc, amikor az adott kellemetlen pillanat végeztével elsétálsz, az olyan pici kis köztes állapot.
Szóval, első óra legalább kilenckor kezdődik, az még nem olyan vészes. Könyvtártan I. Gyűjteményszervezés. A nő, aki tartja, szimpatikus, csak az volt a halálom, hogy megint be kellett mutatkozni. Nem szeretem az ilyen szerepléseket. Míg rám kerül a sor, azon aggódom, hogy mit mondjak, próbálom összeszedni az összes dolgot, amit említhetnék, közben végig rágom magamban, hogy mire mi lehet a környezet reakciója, és akkor eldöntöm, hogy mit mondjak végül, és mit ne. És az előzőek tapasztalatán szépen kihagytam a hülyeségeimet, amiket meggondolatlanul többnyire sajnos elejtek, és csak a tömör lényeget mondtam. Nem beszéltem szerintem talán kerek egy percig, de legközelebb lemérem XD
Szóval, miután bevallottam szépen, hogy eléggé kiábrándultam a szakomból - megpróbáltam szépen ecsetelni. muszáj volt, mert felfordult volna a gyomrom, ha azt kellett volna mondanom, amit ősszel, azt a hülye, mára sablonossá vált maszlagot, hogy jajj, de jó, hogy idejöttem, blablabla. Könyvtárosként rohadtul nem látok nagy jövőt, ha ezt nagy nehezen ki is tudom mondani hányinger nélkül, az csak azért van, mert nyalok a tanárnak, és mert azért számító vagyok, és tudom, mit kell mondani, mi az, ami jobban hangzik, ami pozitív dolgokat eredményez majd nekem. Nem vagyok profi, de valamilyen szinten egy laikus manipulatív pöcs vagyok, bár messze vagyok a profiktól, de olykor akadnak sikereim, és el tudom érni, ami akarok. (Itt inkább arról van szó, hogyha akarok valamit, de csak mások által tudok szert tenni rá. Akkor mindig nyalok.)
Mert most mit fogok majd csinálni? Aktívan tevékenykedni, az olvasók, könyvtárlátogatók hülyeségeit lesni, teljesíteni nem akarom, de a négy fal között sem akarok ülni harminc-ötven évet, hogy a hülye könyvek hülye szarságait írjam le. Belegondoltam, hogy vén nyanya koromig vagy nyájaskodnom kell a hülye emberekkel, vagy egész nap könyveket katalogizálni, és a többi szar, ETO, nyavalya, és egyszerűen kedvem lett volna fejbe lőni magam. A tanárnő ugyan biztatott, hogy a kevésbé aktív személyiségeknek is akad munka a könyvtárban - a négy fal között körmölés: köszi, de nem kérek belőle -, én meg már inkább hallgattam kínomban, de kedvem lett volna felüvölteni, hogy nem b.zdmeg, én nem akarom ezt csinálni, ezt a szakot, ezt a sok marhaságot, csak azért járok be, mert fogalmam sincs ugyanakkor, hogy mit akarok, és inkább elszenvedek ebben a biztos sz.rban, minthogy otthagyjam az egyetemet, és azt hallgassam itthon, hogy miért nem megyek el dolgozni. Mert nem szép dolog, de dolgozni én nem akarok. Nem akarok csinálni semmit. A hobbiszarjaimmal elvagyok, de azok is csak célképzetek, csak pótcselekvések, semmi egyéb. Csak azért csinálom őket, mert álboldogsággal töltenek el, és valamiféle sz.r értelmet adnak az életemnek.
Tehát, az első óra egy újabb hülyeség, amivel foglalkoznom kell.
Következő: Egyetemes és magyar művelődéstörténet II. Már elfáradtam, meg nincs is nagyon mit mondanom erről. Ugyanaz az egész, mint első félévben, csak most nem 1000, hanem csak 100 évet beszélünk át. A tanár intellektuális, mindentudó típus, aki közelében totál analfabétának érzem magam - olyan aurája van, mint a volt ofőmnek, bár nem. ofőmnél ez a tanár egy kicsit gyengébb, de hasonlóak -, tudom, hogy figyelnem kéne, mert a vizsgán is épphogy átmentem, de egész órai teljesítményem az, hogy lefirkantok pár mondatott, amit éppen meghallok, de azt is csak azért hallom meg, mert a weboldal éppen tölt be. Igen, wifizek. Egész héten talán ez az óra tetszik legjobban, az egészet szétwifizem. Muhaha. Még jó, hogy van okostelefonom.
És a harmadik óra, na az aztán a halálom. Bevezetés a szociológiába szeminárium. Szociológia, szociológia, annyira utálom, annyira éreztem, hogy ez lesz, és annyira nem akartam ilyeneket csinálni, mikor gimiben mindig láttam azokat a hülye kérdőíveskedőket. És persze nekem is azt kell majd. A magyar fiatalok kulturális szokásai. Pazar. Ezt a témát kel végig nyalni, utánajárni, írni róla, kérdőivet, interjút készíteni, ppt-t, összefoglalni, kétszer-hatszor-háromszor, majd negyven ember előtt előadni a ppt-t. Szerencsére ezeket egy-egy embernek kell - vagyis, ahogy nekem lejött -, nem pedig mindenkinek mindegyiket. Szóval afféle interaktív óra, amikor a tanár csak azért van, hogy kiadja a feladatot, és csoportban kell dolgozni. Utálom! Utálom azt is, hogy nem vagyok aktív, hogy domináns személyiség azért nem vagyok, mert visszafogom magam. Utálok mindent.
Nem tudom, hogy ezen fogok-e elbukni év közben vagy a gazdaságin, vagy még ki tudja min, de érzem, hogy rohadtul izzadni fogok ebbe a szemeszterben, de még csak nem is a hőség miatt.
Egyszóval kifejezve a véleményem: F-Ú-J!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése