Rengetegszer ejtettem szót már a kritizálókról és a kapott hozzászólásokról, azonban úgy érzem, sosem fogom egészen megszokni, amikor magukat irodalmi hozzáértőnek beállító (...) emberkék olyan horribilis véleményt hagynak ott valamelyik írásom alatt, amiből nem az jön le, hogy az a novella vagy szösszenet "rossz" vagy "gyenge" lenne, hanem inkább az, hogy az illető mennyire csőlátásos és képtelen felfogni a lényeget.
Nem arról van szó, hogy tökéletes lenne minden egymás mellé ragasztott szavam, de amikor a kedves olvasó egyszer azt mondja, hogy túl részletes, és emiatt rossz, utána meg az van, hogy túl csonka és sablonos, és emiatt rossz, akkor már igazán nem tudok elmenni emellett mosolyogva, és tojok rá, hogy hálásnak kéne lennem, mert elolvasott és vette a fáradságot, hogy kommenteljen is, ki fogok állni magam mellett, és burkoltan elküldöm pár méterrel arrébb a legelőre bocivirágot szedni.
Igen, tudom, hogy nem vagyok egy jó író. Igen, szeretném, ha véleményeznék, amit írok. Igen, megköszönök minden hozzászólást és észrevételt, és igyekszem tanulni az építő jellegű kritikából. Viszont nem, nem fogom lenyelni, hogy röhejes és totálisan abszurd értelmetlenségeket habogva állandóan odalibbenjen egy bunkó az oldalamra, és teljesen nonszensz dolgokba kössön bele, miközben öt másik embernek is megmutatva egyazon véleményen vannak, hogy nincs az adott írással semmi baj, és a kritizáló csak szamárságokat beszél.
Úgy vélem, hogy az emberek csakis a saját "szintjüknek" megfelelően tudják felfogni és megérteni a dolgokat, ezért sem szeretek térítgetni másokat, vagy elmagyarázni, hogyha másképp látok valamit, mert teljesen Jézus-szituációba esnék csak: ha valaki, már bocsánat, de agyilag és lelkileg szegény, és képtelen látni, észrevenni, megérteni, átérezni és stb. valamit, akkor akkor se fogja meglátni, észrevenni, megérteni, átérezni, és stb. azt a valamit, ha fejre állítom, vagy én fejre állok, arról nem beszélve, hogy ugye, amit nem ismerünk, nem tudunk és nem értünk, az gyakorta frusztrál minket, az csakis rossz, azt csakis le kell szólni, még véletlenül se bennem van a hiba, hogy talán én értem félre, vagy nem úgy, ahogy kéne.
Igen, én töltöm fel az írásaim, és igen, tisztában vagyok vele, hogy kaphatok hideget-meleget, mindazonáltal akkor is vicces, amikor olyan emberek állnak neki pampogni nyelvtanról és egyebekről, akiknek egy épkézláb, helyesen központozott és tagolt mondata NINCS.
* ** *
Bővebben a témáról: Önkritikát a kritikusnak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése